Véletlen lenne? 🦉 Az erdők világnapján újra találkoztunk…

Tavaly novemberben már találkoztunk… és valamiért éreztem, hogy ez a történet még nem ért véget 🦉. Most újra ott álltam a Zemplénben, pontosan ugyanazon a helyen, ráadásul éppen március 21-én, az erdők világnapján 🌲 – és ez nem tűnt véletlennek. Nem kellett sokáig várni, hogy ismét feltűnjön. Először csak hátat fordított, mintha még mérlegelné, érdemes-e közelebb engednie 🤫. Aztán lassan minden megváltozott, mert egyre közelebb engedett, egészen addig, hogy szinte pár méterre kerültünk egymástól. És akkor megtörtént az a pillanat: szemtől szemben néztünk egymásra 👀. Innentől már nem volt félénk, mintha elfogadta volna a jelenlétemet – talán egy tapasztaltabb, idősebb példánnyal volt dolgom. Ez az uráli bagoly nemcsak különleges találkozás, hanem természetvédelmi szempontból is kiemelkedő érték 🦉✨. Állománya viszonylag kicsi, mégis a középhegységi erdeink egyik meghatározó csúcsragadozója. Az első hazai fészkelését 1962-ben épp itt, a Zemplénben bizonyították, és azóta lassan, de biztosan terjeszkedik. Főként kisemlősökre vadászik, de nem veti meg a madarakat, kétéltűeket vagy akár a nagyobb rovarokat sem. Fészket nem épít, inkább mások – például az egerészölyv – elhagyott gallyfészkeit foglalja el. Nem véletlenül tartozik a fokozottan védett fajok közé, eszmei értéke 100 000 forint 💚.