Árnyjáték


gi kísérőnk „kicsorbultan” a legszebb. Távcsővel bámulatos részleteket lehet látni a fény és az árnyék határán. Amikor telihold van, akkor ezek a részletek eltűnnek és csak egy lapos korong van a távcsőben, ám amikor dagadó vagy fogyó hold látszódik, akkor a napfény már nem majdnem szemből, hanem inkább oldalról éri és ezért nagyon szép plasztikus a látvány ami óráról órára változhat.
A felvételen a Ptolemaeus-kráter pereme önmagára árnyékot vet, tehát ott épp napkelte volt a fotózás pillanatában. Maga a kráter mérete 150km körül van, míg átlóban jobbra fent az Albategnius központi csúcsát már javában éri a napsütés.
A felvétel egy 40 cm átmérőjű 3200mm-es fókuszú tükrös távcsővel készült mely mögött egy 174MM kamera gyűjtötte a fényt.
Az ilyen jellegű felvételek videóként készülnek, ugyanis a változó légkör elmossa a részleteket ám vannak pillanatnyi nyugodt időszakok. Ezért kellett 20000 képes videó, melyből egy program kiválogatta a legjobb 300 képet és azt összeátlagolta. Ezzel a „bolygófotós” technikával készülnek az éles bolygó, Nap és az ilyenfajta holdfotók is.






































































































































































































