Átadás-átvétel

Délután 2 óra körül érkeztünk meg még május közepén a tett helyszínére, abban bízva, hogy sikerül elcsípnünk a gyönyörű, meleg délutáni fényekben a búbosbankákat. Szerencsére hamar jött a siker; egészen este 8 óráig maradtunk a lesben a fotóstársammal. Csodálatos nap volt, körülöttünk a magyar pusztasággal, ami számomra valódi kincs. Minden évben örömmel térek vissza ide, és valahogy mindig úgy érzem, hogy egy kis darabot mindig itt hagyok magamból. A repülő madarak fotózása mindig technikai kihívás. Ahhoz, hogy a szárnyak mozgását minél élesebben sikerüljön megfagyasztani, nagyon gyors záridőre van szükség. Aznap többnyire 1/4000 vagy 1/5000 másodperces záridőt használtam, valamivel magasabb ISO-érték mellett. A fényviszonyoktól függően az ISO általában 2000 és 4000 között mozgott. F/5.6-os rekesszel fotóztam, hogy a madarak szépen elkülönüljenek a háttértől. Őszintén szólva az autofókusz nem igazán volt a nap fénypontja. Rengeteg kép készült, de csak körülbelül 5% lett igazán éles. Ez is a természetfotózás része: néha több száz vagy akár több ezer képpel térünk haza, és csak egy nagyon kis részük működik technikailag és vizuálisan is. Most ezek közül osztom meg a nap számomra legkedvesebb fotóját. A pillanatot, amikor a fény, a madarak mozgása és a fókusz végül összeállt. A napot három fantasztikus fotóssal tölthettem, így a hosszú várakozással töltött órák is sokkal gyorsabban elrepültek. Az ilyen napok mindig emlékeztetnek arra, miért szeretem annyira a természetfotózást: türelem, fények, természet, jó társaság, és végül amikor a képen is minden összeáll.