Ugyanaz az aggodalom köt össze minket

Ferenc pápa beszédet mond az ENSZ Közgyűlésén, 2015. szeptember 25-én.
Fotó: Profimedia

A könyvből kiderül, hogy a katolikus egyházfők már korábban is kiálltak bolygónk védelméért. A hatvanas évek háborús és hidegháborús időszakában XXIII. János pápa békejavaslata elsősorban a katolikus világnak szólt, de hozzátette: „…szeretném, ha mindenkivel párbeszédet kezdhetnénk közös otthonunkról.”

1971-ben Boldog VI. Pál pápa már konkrétan a környezeti problémákra utalt. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének egyik kongresszusán arról beszélt, hogy „az ipari civilizáció robbanásszerű fejlődésének visszahatásaként ökológiai katasztrófa történik. Az emberiség magatartásának gyökeresen és sürgősen meg kell változnia.”
Szent II. János Pál pápa már globális ökológiai problémát lát: „figyelembe kell venni minden létezőnek a természetét és kölcsönös kapcsolódását a dolgok rendjében, a kozmoszban.”
XVI. Benedek a gazdaság irányítóihoz fordult felhívásával: „Szüntessék meg a világgazdaság működési zavarának strukturális okait és javítsák ki azokat a fejlődési modelleket, amelyek képtelenek biztosítani a környezet védelmét.”
Ferenc pápa pedig sürgető felhívást tesz közzé könyvében: „Kezdjünk új párbeszédet arról, miként építsük bolygónk jövőjét!”

Laudati si című enciklikájában a teremtés kezdetétől sorra veszi a bajokat: világméretű egyenlőtlenség, az emberi élet minőségének romlása, biológiai sokféleség elvesztése,  az emberi beavatkozás következményei, majd párbeszéden alapuló, cselekvést segítő szempontokat javasol. Párbeszéd a környezetről politikai, gazdasági téren a tudomány eredményeit figyelembe véve, miközben mindannyiunkat emlékeztet a fogyasztói társadalom felelősségére, és egy olyan életformát hirdet, mely nem a „rögeszmés fogyasztásról” szól.