Mesék a csodakertről – Az egyetlen Földért

Metamorphoses Meseterápiás Egyesület és a Shamo bags közös szervezésében valósult meg a Mesékkel az egyetlen Földért elnevezésű klímatudatos beszélgetőkör. Az ötrészes eseménysorozat 2020. januári összejövetelén két mesét ismerhettünk meg Boldizsár Ildikó meseterapeuta, író könyvéből. A történetekben a teremtett világ szépsége mutatkozik meg, és az, ahogyan az ember ennek örülni tud, érzi a felelősségét, ha pedig mégsem, akkor vajon milyen lehetőségei adódnak, hogy változtasson a hozzáállásán. A meghívott szakemberekkel közösen elemeztük az emberek és állatok kapcsolatát, a jelenlegi klímahelyzetet és azt, hogy mi az, amit meg tudunk tenni azért, hogy mérsékeljük az ökológiai lábnyomunkat. Kovalik Natasa nemzetközi lovastréner, a Natív Method megálmodója egy történettel vezetett be bennünket, amely az egyik önismereti foglalkozáson  történt: „kliensemnek az tartott tükröt, hogy a ló megállt és ürített, amikor éppen neki kellett. Ezen keresztül jött rá arra ő, hogy mennyire sok mindent visszatart, amit nem kellene és ezért konkrét betegségei alakultak ki. Nagyon egyszerű dolognak tűnik, de akkor ott, abban a helyzetben ez rengeteget adott neki. Sokszor nem is kell semmit csinálni, csak jelen kell lenni a helyzetben, éppen az adott emberrel együtt, és figyelni, hogy mi történik. A lovak segítenek visszakapcsolódni a testünkhöz, megérkezni a jelenbe. Kifejezni azt, amit éppen akkor érzünk és nem úgy csinálni mintha ezt nem is éreznénk. Ezek az állatok segíthetnek abban, hogy egységbe kerüljünk azzal, amit érzünk, kifejezünk, gondolunk.”

Erre reflektált Pechan Eszter gyógypedagógus, kutyás terapeuta, aki Móka kiképzés alatt álló terápiás kutyusával érkezett a beszélgetőkörbe. Eszter sérült és értelmi fogyatékos gyerekeknek és felnőtteknek tart foglalkozásokat. „Mikor bevittem Bodzát, a terápiás kutyát a csoportba, rájöttem, hogy egy egészen más kapcsolódásban tudunk lenni egymással, mi emberek. Az eddig agresszíven viselkedő tagok rendkívül tiszteletteljesen bántak Bodzával, úgy ahogy mással még nem. Sokat gondolkoztam azon, hogy ez miért lehet. Aztán arra jöttem rá, hogy nagyon sokan nagy létszámú intézményben laknak, ahol mindig változnak a gondozók, változik az, hogy kinek kell szót fogadni. És akkor egyszer csak jött egy kutya, aki nem azt nézte, hogy ő nem tud jól beszélni, vagy sántít, esetleg hangosan kiabál, hanem kapcsolódni szeretett volna hozzá. Kollégáim soha nem hitték el azt nekem, hogy így is tudnak viselkedni az iskola rémei. Azt láttuk, hogy bejött egy kiskutya és az, aki előtte szétrúgta a terem ajtaját, úgy, hogy lakatossal már többször rendbe kellett hozni, leguggol és vékony hangon beszélve simogatja a kutyát, puszilgatja a fejét és eszébe nem jut semmilyen agresszív viselkedés. Hallgassunk a kutyára, kövessük a kutyát a terápia során, mert, ha azt csináljuk, amit a ő, akkor óriási dolgokra leszünk képesek! – javasolja a kutyás terapeuta.

Boldizsár Ildikó egy madárházban történt esetről számolt be nekünk: „Amikor én elkezdtem mesékkel dolgozni és állami gondozásban lévő gyerekekkel, börtönben élő fiatalokkal, felnőttekkel foglalkoztam, akkor nekem is lehetőségem volt arra, hogy négy csodálatos évet töltsek el úgy, hogy a meseterápiát ötvöztük a madarakkal való terápiával. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy hatalmas nagy madárházban körülbelül 90-130 madár élt szabadon. Ezek nem idomított madarak voltak, hanem ott élő, fiókákat nevelő fajoknak a képviselői. Amikor a gyerekek megérkeztek, akkor először arra gondoltak, hogyan lehetne ezeket a madarakat elpusztítani és a tojásaikat összetörni. Amikor megérkezett a vad horda – ezt a legnagyobb szeretettel mondom, pozitív kifejezéssel -, akkor a madarak elbújtak a fészkükbe. A munka úgy zajlott, hogy meséken keresztül megnyitottuk azokat a kódokat, amelyek az ember és állat ősi szövetségén alapulnak. Gyakorlatilag nem azt mondtuk nekik, hogy nem szabad bántani a madarakat, jaj, de csúnya dolog, hanem a meséken keresztül ők maguk ráébredtek arra, hogy mit jelent az élet. Mit jelent az élet tisztelete, mit jelent az, hogy lehet kapcsolódni olyan élőlényekhez, akik természetük szerint elrepülnének, de, ha az ember nyitottsággal, szelídséggel és nagyon nagy fokú figyelemmel közelít hozzájuk, akkor nem fognak elrepülni. Rengeteg dokumentáció bizonyítja, hogy tíz napos munka, intenzív együttlét (együtt lakás, együtt alvás) elég volt ahhoz, hogy a gyerekek a kezükből etessék a madarakat. Ahogy átalakult bennük a tomboló agresszió, vadság, a másik ember gyűlölete, abban a pillanatban a madarak odarepültek hozzájuk. Ezek a gyerekek megtapasztalhatták, hogy az élőlényekkel való kapcsolat csak akkor jöhet létre, ha megváltoztatják saját attitűdjüket.”

Molnos Zselyke az Ökopszichológiai Intézet alapítója az erdőfürdőről mesélt és arról, hogy mit takar az ökopszichológia alapvetése. A központi gondolata az, hogy én is a természet része vagyok, benne vagyok az energiaáramlásban. A természetvédelem nemcsak az állatok és a növények védelmét jelenti, hanem azt is, ahogy magammal és másokkal bánok. Természetfacilitátor képzéseket és részvételi sétákat tart csoportoknak. Utóbbit erdőkben, biológus és pszichológus közreműködésével. A sétáknak emellett re­kreációs hatása van: csökkenti a stresszt, megnyugvást ad.

Forrás: Shamo bags

A könyvből két mesét hallgattunk meg. Az egyik egy olyan vidékről szólt, ahol az emberek a természettel tökéletes összhangban éltek. Megtanulták, hogy működik az egymásrautaltság emberrel, állattal, levegővel, kővel, földdel. Nagylelkűnek lenni és a javakat megosztani a legfőbb indián erények egyike az egész észak-amerikai kontinensen. Ha megosztod az élelmedet és megosztod, amid van, akkor túlél a törzs és túlélsz vele te is. Ez így volt az erdők és a nagy tavak vidékén, így volt a síkságon és így volt az óceán vidékén, a medvék a lazacok és a totemoszlopok földjén. Innen való ez a történet is.

A másik történetet egy vadászról és a bajba jutott kígyóról szólt. Mi történik azzal az emberrel, aki segítséget kap, de nem lesz hálás érte. A mese végén Balázs Nelli pszichológus, meseterapeuta egy kedves útravalóval gazdagított minket: „három aranyalma esett le a fáról. Egy nekem, aki ezt a mesét megtaláltam ebben a könyvben, másik nektek, akik eljöttetek és végig hallgattátok és elviszitek magatokkal, a harmadik meg valakinek, aki éppen most sétál az utcán.”

A mesék és a beszélgetőkör tanulsága szerint a megoldás felé vezető utat egyértelműen az együttműködés hozhatja el, ami tanulható az állatoktól. Boldizsár Ildikó szerint egyetlen mese sem mondja azt, hogy az ember áll a teremtés középpontjában. A mesék ráébresztenek bennünket arra, hogy vegyük észre a többi élőlényt is, gondolkozzunk rendszerben és ne akarjunk többet valós szükségleteinknél. A természet megóvásáért tett változtatás nem lemondás, hanem egy másfajta, sokkal egyenlőbb és együttműködőbb részvétel az élet során.

A könyv a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg.

Írta: Horváth Renáta Bernadett