Bakancslista-Magyarország -777 kaland és úti cél
Kocsis Noémi arra gondolt, mi lenne, ha ahelyett, hogy folyton Földünk távoli zugának bakancslistás helyei, élményei után vágyakoznánk, inkább szétnéznék végre Magyarországon.
Ahogy a székesfehérvári újságíró, író, szerkesztő mondja, bár sok helyre volt szerencséje eljutni a világban mostanáig, de Magyarország a tájaival, olykor meglepő helyszíneivel, legendáival, a még most is fellelhető vadregényességével mindig is a szíve csücske marad, amit mindenkinek érdemes lenne felfedezni, így született meg a Bakancslista-Magyarország (777 kaland és úti cél).
Az élményközpontú kötet nem csak ismeretekben és praktikus információkban gazdag, de izgalmas ötletekkel is szolgál akár egy rövid kiruccanásra, hétvégi kirándulásra akár hosszabb országnézésre vágynánk. Hol lépkedhetünk a Bujdosók lépcsőjén és az örök szerelem házában, hol ássuk az aranyat vagy találjuk meg a legnagyobb opált? Merre induljunk, ha tehenek között golfozni támadna kedvünk vagy éppen barlangban aludnánk? Vágjunk neki családdal, barátokkal vagy a párunkkal, legyen az kultúra, természet vagy gasztro, Noéminek mindenre van egy jó tippje.
A Zöld ipar Magazin főszerkesztője vagy, 1989 óta dolgozol a médiában, közel 10 000 cikked, riportod jelent meg a legkülönbözőbb témákban. Regényt is publikáltál már, így nem áll távol tőled a könyvírás. Mégis, mi adta az ötletet a magyar bakancslisták összegyűjtéséhez?
2018 végén a könyvtárban lapozgattam az egyik hazai kiadó akkoriban megjelent első bakancslistás kötetét, ezer nemzetközi úti céllal. Lenyűgözött a könyv gazdagsága, képanyaga és arra gondoltam, mennyire klassz lenne egy hasonló, magyarországi úti célokkal.
Gyorsan utánanéztem, nem találtam hasonló hazai találatot az interneten és a kiadó honlapján sem tüntették fel, hogy esetleg készülőben lenne ilyen könyv. Miután éppen téli szünet volt, karácsony előtt álltunk, s volt némi időm, csak úgy, hobbiból nekiveselkedtem, hogy kapásból hány élvezetes, egy ilyen könyvben szóba jöhető desztinációt és kalandot tudnék fejből összeírni. Százat egyből sikerült, aztán már célzottan bővítettem és rájöttem, nagyon élvezetes ez az egyrészt belső utazás, másrészt kutatómunka.
777 kalandot és úti célt ajánlasz, ember legyen a talpán, aki ezt mind végigjárja. Hogyan zajlott az anyaggyűjtés, milyen szempontokat vettél figyelembe?
Még sosem számoltam meg, hány helyen voltam valójában, vagy hány helyen voltam a 777-ből egynél többször, vagy tízszer akár. Vannak desztinációk, ahová például elindultam, de elmaradt a program, vagy elmosta egy zivatar és visszafordultunk. A kalandozásban benne van néha az is, hogy a célt a erőfeszítéseid ellenére sem éred el éppen. És van, hogy teljesíted ugyan, de azt tapasztalod, hogy másoknak közel sem ugyanazt az élményt jelentette. Az első számú szempont ezért az volt, hogy ötletet adjunk, felkeltsük a figyelmet, elindítsunk egy bizonyos belső bizsergést az olvasóban, hogy kedvet kapjon azonnal, vagy igen hamar útra kelni. A második fontos szempont volt az általános elérhetőség. Hiába klassz egy úti cél, ha földrajzilag-fizikailag nehezen megközelíthető, ha szóba sem jöhet, hogy gyerekkel neki indulj, vagy ha olyan sokba kerül, hogy egy átlagos magyar család pénztárcája nem bírja el. Honlapok és blogok százait fésültem át, hogy minden kis részletet leellenőrizhessek, a nyitva tartástól az ott kapott szolgáltatásig. És volt két nagyszerű családi segítségem, akik naponta több tucat hívással még egyszer leellenőrizték az adott helyszíneket, vagy kalandok összes apró részletét.
A csodás képek százával illusztrált kötet fejezetei a szokásos, tájegységenkénti tagolás helyett különféle kalandokat kínálnak.
Az utazás néha pénzkérdés, tudjuk – de legtöbbször vágy és hangulat függvénye. És persze a nyitottságé. Sok ismerősöm van, akik akkor is elindulnak, ha benzin sincs éppen a kocsijukban. Nekem nagyon bejön az az attitűd, hogy legyünk mozgásban és akkor még mindig megvan a lehetőség a legjobb kilátásra, míg az egy helyben maradás nem ad semmi pluszt. Természetesen bizonyos helyzetekben – kisgyerekkel túrázva, több napig kalandozva – fontos a tervezés is, ezért kérem az előszóban, hogy minden útra kelést előzzön meg, ha lehet, egy internetes ellenőrzés, vélemények átnézése. A kötetet éppen ezért a szokásos földrajzi tagolás helyett inkább hangulati elemekre bontottam. Hiszen van, hogy inkább szépséget szívnánk magunkba egy nyugodt helyen, távol a világ zajtól, máskor pedig éppen ellenkezőleg, egy abszolút eseménytelen és monoton munkával teli hét után csak egy hatalmas adrenalinfröccsre vágyunk. Van, hogy tanulni szeretnénk valami újat: a kötet kultúrás úti célokat összefoglaló fejezetében például ilyeneket gyűjtöttem egybe. És nyilván van, amikor az ember csak egy jó lángosra, vagy csülkös pacalra vágyik egy pohár igazi magyar borral – ezért a habzsi-dőzsi” gasztronómiás, fesztiválos rész sem maradhatott ki.
Egy ilyen kötet lapozgatása során óhatatlanul felmerül a kérdés, neked melyik kaland, melyik helyszín volt a kedvenced?
Ez nehéz, mert hosszú lenne a lista, de azért öt pontba megpróbálom belesűríteni.
1.) Országosan egyedülálló Fejér megyében a gánti bauxitbánya Mars-béli tájra emlékeztető, színvörös környezete. Izgalmasan jókat lehet itt sétálni gyerekkel, gatyaféken lecsúszni a narancsvörös lankákon, műanyag dinoszauruszokat magunkkal vinni és léptékváltós, jópofa szelfiket készíteni velük.
2.) A káptalantóti Liliomkert piacon egy hideg rozét inni, valamelyik ligetes, dzsungeles kertvég hordóasztalánál és szemlélni a forgatagot.
3.) Leülni a ráckevei Duna-parton, a felújított hajómalom bejáratánál és a hattyúk irigy tekintetétől kísérve tésztás halászlevet kanalazni.
4.) Az agárdi aluljáróban nyaranként mezítláb táncolni egy karibi kongapartyn.
5.) Valamilyen extrém szálláshelyen megaludni – az elmúlt évek túrázása alatt háltunk földbe ásott kunyhóban, szénapadláson, vízággyal felszerelt indián sátorban és lombházban is. Listán van a Csepel teherautóban alvás, valamint a fák közé feszített óriási műanyag gömbben éjszakázás is.
Maradt még valami a Te hazai bakancslistádon?
Ó, rengeteg minden. Valahogy nem tudott magától leállni ez a projekt, így most is folyamatosan írom, jegyzetelem a kimaradt kalandokat. Folyton újabbakra találok, vagy valaki a figyelmembe ajánl valamit. Ezen a nyáron, ha a helyzet engedi, a legendákban és vadregényességben különösen gazdag BAZ megye lesz a cél megint. Azért megint, mert a gyerekkorom nyarait Miskolcon és környékén töltöttem, mégis megunhatatlan a közeli és távolabbi környék. Boldogkőváralja, Szinpetri, Sátoraljaújhely, Sárospatak már most is szerepel az idei nyári bakancslistámon.
Ahogy Noémi írja az előszóban, lehet ezt a könyvet egyfajta országregényként olvasni, hiszen tele vagyunk legendákkal, történetekkel, hősökkel. Lehet leltár, hogy rácsodálkozzunk saját gazdagságunkra. Ám a leghasznosabb talán akkor lesz, ha ötleteket merítünk belőle, majd némi elemózsiával a tarisznyánkban és nagy adag kíváncsisággal a lelkünkben nekiindulunk Magyarországnak.
Az interjút készítette: Balogh Boglárka