National Geographic Magyarország

A magyar közvélemény számára ismeretlen címlapokat, cikkeket és sajtófotókat neves történészek elemzik a könyvben.

Hiánypótló könyv jelent meg, amely az elmúlt másfél évszázad legnevesebb nemzetközi sajtótermékeiben is megjelent hazai történelmi eseményeket, személyeket és innovációkat mutat be 1848 és 2020 között. Ezek a történetek olyannyira átlépték a világsajtó ingerküszöbét, hogy legértékesebb felületükön, a címlapon is megjelentek. A Címlapon Magyarország című kötet 360 oldalon mesél arról, milyen véleménye volt a Nyugatnak kis országunk kiemelkedő történelmi eseményeiről és személyiségeiről az elmúlt másfél évszázadban.

„A könyv azt vázolja fel, ahogy a Nyugat látta és láttatta hazánkat. Több mint négyszáz címlapmegjelenés és több száz belső cikk, publicisztika segítségével rajzoljuk meg benne Magyarország nyugati médiaképét, ami nem azért fontos, mert igaz, hanem azért, mert sorsfordító, döntő jelentőségű. Tudnunk kell, hogy a külföld, és többnyire a Nyugat döntötte el Magyarország sorsát a modernkori történelmünkben. Így volt ez 1848 augusztusában Bécsben, 1849 júliusában Varsóban, 1920. június 4-én Versailles-ban, 1945-ben Jaltában, 1947. február 17-én Párizsban vagy 1956 októberében Moszkvában és Washingtonban. És bár a vizsgált időszakban nagyon kevés alkalommal kerültünk a legnagyobb médiaértékű felületnek számító címlapra, látnunk kell azt is, hogy egy Magyarországhoz hasonló apró kis országnak olyan beszállni nemzetközi hírversenybe, mint gazdasági versenyre kelni az Amerikai Egyesült Államokkal vagy embert küldeni a Holdra. Felkelteni egy nemzetközi szerkesztőség figyelmét szinte lehetetlen küldetésnek számít” – mondta Szalay-Berzeviczy András, hazánk egyetlen nemzetközi médiafigyelő és –elemző cégének és egyben a könyvet kiadó TranzPress vezetője, akinek magángyűjteményét képezi a kötetben is bemutatott, több száz magyar vonatkozású címlap.

De milyen történelmi eseményeket is mutat be a nyugati sajtó szemszögéből ez a könyv? Többek között bemutatja az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kettős megítélését, a Kossuth emigrációja körüli nemzetközi visszhangot, Deák Ferenc és a kiegyezés népszerűségét, a századforduló utáni időszak presztízsvesztésének lépcsőit, az első világháborúba lépés médiaképét, Trianon hideg fogadtatását, a bethleni konszolidáció elismerését, a frankhamisítási botrányt, a Horthy-rendszer bírálatait, az első és második bécsi döntés tárgyilagos beszámolóját, a második világháború negatív kommentjeit, a nemzetközi reflektorfénybe került Mindszenty-per részleteit, 1956 őszének hazánkra irányuló figyelmet, a magyar korona visszaszolgáltatásának kalandjait, Nagy Imre újratemetését, az első szabad magyar választásokat, a rendszerváltás ellentmondásokkal teli időszakát, a bal- és a jobboldal küzdelmét, az európai uniós csatlakozásunkat, a 2006-os őszödi beszédet, illetve az elmúlt évtizedben Orbán Viktor miniszterelnökségét egészen 2020-ig.

A magyar közvélemény számára ismeretlen címlapok, cikkek és sajtófotók gazdagon illusztrálják hazánk neves történészeinek és elemzőinek – Hermann Róbert (1848–1867), ifj. Bertényi Iván (1867–1919), Romsics Ignác (1919–1945), Eörsi László (1945–1956), Valuch Tibor (1956–1989), Tölgyessy Péter (1989–2020) – elbeszéléseit, amelyek középpontjában az áll, hogy milyen értékek és érdekek mentén alakult a Nyugat képe Magyarországról.

„Magyarország 1848 előtt alig volt ismert a nyugat-európai közvélemény számára, aminek sokrétű okai többek között a napóleoni háborúkat lezáró békerendszerben keresendők. A nyugati világ gyakran barbár és civilizálandó országként, esetleg a bajkeverők gyülekezeteként emlegette a magyarokat. Talán nem tűntünk különösen érdekesnek sem. Az 1848-as év és Kossuth Lajos emigrációja aztán felraktak minket a világtérképre. Ekkor született a második legtöbb címlapmegjelenés a magyar eseményekkel kapcsolatban. Ennek az az oka, hogy ebben az időszakban érte el hazánkat az európai történelem egyetlen igazi, gyakorlatilag az egész kontinenst érintő forradalmi hulláma. A cikkekből jól látszik, hogy a nemzetközi közvélemény rokonszenvezett a magyarok önállósági törekvéseivel, ugyanakkor Magyarország teljes függetlenségét szép, de elérhetetlen álomnak tartották. Így az sem meglepő, hogy az 1867-ben megkötött kiegyezésre egy hosszú, konfliktusos időszak megnyugtató befejezéseként tekintettek. Ha a kiinduló- és a végpontot nézzük, sporthasonlattal élve annyit mondhatunk, hogy 1848-ban innen volt szép nyerni, és 1867 után innen volt mit veszíteni” – mutatott rá Prof. Dr. Hermann Róbert történész az általa vizsgált 1848-1867 közötti időszakot összefoglalva.

A hároméves kutatómunka eredményeit reprezentáló kötet szerkesztése során a szakemberek kizárólag nyugati sajtóorgánumok nyomtatott időszaki kiadványait vizsgálták. Az értékesített példányszám alsó küszöbét minimum ötvenezerben határozták meg, csak nagy elérésű és közélettel, gazdasággal és politikával foglakozó periodikákat vontak be a kutatásba. A szemlézett lapok között vegyesen akadtak liberális, baloldali és konzervatív sajtótermékek. A legelterjedtebb lapok (mint például a New York Times, a Financial Times, a Newsweek, a The Wall Street Journal, a The Economist, a Frankfurter Allgemeine Zeitung, a Die Welt vagy a Le Figaro) mellett bekerültek olyan sajtótermékek is, amelyek bár kevésbé ismertek, de illusztrációik és képi tartalmaik miatt színesebbé tették a könyvet. Nagy hangsúlyt kaptak az illusztrációkban gazdag, illetve a fotókban bővelkedő képes heti- és havilapok, mint az Epoca, a Life, vagy a The National Geographic Magazine.

A Címlapon Magyarország című könyv már kapható a könyvesboltokban.

#sajtófotó #történelem