A kulisszák mögött: kultuszok, rituálék, szervezetek, vezetők, nagymesterek

A titkos társaságok ősidők kezdetétől a mai napig civilizációnk, kultúráink alapvető mozgatói. Uralkodókat döntöttek le trónjukról, népek sorsát szabták meg, óriási hatást gyakoroltak írókra, művészekre, befolyásolták, hogy miként gondolkodunk Istenről. Mi a titka lankadatlan vonzerejüknek? Miért jelennek meg titokzatos mozgalmak történelmünk jószerével minden korszakában? Miféle mélyről jövő igényeket, szükségleteket, vágyakat elégítenek ki? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a NatGeo új kölönszáma, a Titkos társaságok.

Az ősi nagy kultúrák fénykora óta vannak közöttünk olyanok, akiket vonz a másság gondolata, a többségtől való elkülönülés eszméje és lehetősége, olyan élmények, tapasztalatok keresése, amelyek csupán a kiválasztott kevesek számára hozzáférhetők. Ez a sóvárgás sok esetben valamiféle mélységes, nagy titok vélt vagy valós megfejtésére, birtoklására irányul. Nos hát, ezért jöttek létre a titkos társaságok, a kiváltságosok közösségei, és ezért fogadtak soraikba tagokat hosszú és embert próbáló beavatási rítus után.
Az ókorban az államvallásból kiábrándultak kerestek új és izgalmas, akár még komoly veszedelmekkel is járó kapcsolatot az isteni dimenzióval.
Az antik görög és római világban, ahol a többistenhit volt a bevett gyakorlat, a mélyebb spiritualitás utáni vágy hívott életre megannyi titkos közösséget.

Az idők során afféle divat lett titkos társasághoz tartozni, és ez a divat egyre szélesebb körben, jószerével minden foglalkozás, hivatás képviselői között hódított: kétkezi munkást, bölcs gondolkodót,
nagyszerű művészt, papot, katonát és politikust is találhatunk a hajdani titkos társaságok tagjai között. A társadalmi elégedetlenség és feszültségek levezetésében is jelentős szerepet játszottak a titkos társaságok. A középkor vallási hevületéből születhettek meg a lovagrendek.
A következő korszakban a reneszánsz gondolkodói engedtek szabad folyást az egyházzal szemben táplált ellenérzéseiknek. A modern korban pedig merőben új titkos társaságok tűnnek fel az élet megannyi területén: a tudományban, az akadémiai, egyetemi körökben, a miszticizmus, a spiritualizmus berkeiben, a magas politikában, de még a bűnözés alvilágában is.
Egyesek ártalmatlanok és jóakaratúak voltak, más szervezeteket viszont az a meggyőződés éltetett és éltet, hogy alááshatják a fennálló rendet. Ilyen volt az aszaszinok 12. századi közössége, valamint a Tiandihui a 18. századi Kínában; az itáliai Propaganda Duét viszont az akkori hatalomra nézve közvetlen fenyegetést jelentő ideológiai és vallási eszmék fűtötték. Vannak titkos társaságok, amelyek már közel egy évezrede, a keresztes hadjáratok és a reneszánsz hajnala óta működnek, mások viszont sokkal újabbak, és korántsem ártalmatlanok: modern világunkat hálózták be keresztül-kasul kiterjedt bűnszövetkezetként, mint a Triádok és az itáliai maffia.
Bennfentességre és befolyásszerzésre irányuló örök vágyunk magyarázhatja, hogy négyezer éves történelmünket végigkísérik a titkos társaságok, és hasonló oka lehet annak is, hogy a rejtetten ténykedő körök, közösségek, társulások eszméi és céljai mindmáig fogva tartják képzeletünket.