Egy magyar kutató és az orrszarvúk története
2017 nyarán futótűzként terjedt az internetes portálokon a hír: magyar ökológust ölt meg az orrszarvú Ruandában.
Sokan akkor találkoztak először a 43 éves Gyöngyi Krisztián, kiskunhalasi ökológus, orrszarvúkutató nevével, holott ő már akkorra Afrika elismert természetvédői közé tartozott.
Krisztián fiatalkori olvasmányai nyomán indult el az álmok útján először a tengerre, majd New Yorkon, Dublinon és Kenten át a fekete kontinensre.
Önmagát megállás nélkül képezve, megannyi küzdelem után vált az orrszarvúk elismert szakértőjévé, és olyan emberré, akinek rendkívüli életereje és szenvedélyes elhivatottsága örök nyomot hagyott mindenkiben, aki csak ismerte őt.
Már egészen fiatalon Kittenberger Kálmán és Széchenyi Zsigmond írásait olvasta kiskunhalasi szobájában, angoltudása azt is lehetővé tette, hogy eredetiben lapozza Karen Blixen: Volt egy farmom Afrikában című regényét vagy a Dian Fossey utódjának tartott Amy Vedder köteteit.
Érdeklődése akkor vált igazán célirányossá, amikor elmélyült az olyan professzionális vadvédelmi szakemberek munkáiban, mint Alan Rabinowitz, aki Belize-ben jaguárokkal, Thaiföldön ködfoltos párducokkal, Burmában pedig ugató szarvasokkal foglalkozott.
Legnagyobb hatással talán Pete Morkel munkássága volt rá. A zimbabwei születésű namíbiai állatorvost a világ egyik legjobb orrszarvú-specialistájának, ezen belül is a fekete orrszarvúk szakértőjének tartották.
Nevéhez fűződött még más fajok, mint az erdei elefántok, a núbiai zsiráfok és a fekete lóantilopok befogásához használt technikák kidolgozása, Pete ugyanis, hogy kevesebb stressznek tegye ki az állatokat, a bozótosban, gyalog közelítette meg őket, nem pedig helikopterről adta be az altatólövedéket.
A férfi és kollégái pionírok voltak az orrszarvútülkök eltávolításában, az 1990-es évek elején Namíbiában kezdték el a ma is alkalmazott módszert. Abban bíztak, hogy ezzel megvédhetik az állatokat az orvvadászok támadásaitól, akik csupán a tülkök miatt gyilkolták az egyedeket. Pete a mai napig egyike azoknak a vadvilágot védő állatorvosoknak, akik Afrika szinte minden terepén megfordultak már. A legnehezebb helyzetekben őt hívják, hogy segítsen, neve fogalom a szakmában.
Krisztián Pete kapcsán olvasott először az 1980-as években zajlott rinocéroszháborúról, és az illegális tülökkereskedelemről is. Még csak a húszas évei közepén járt, de már akkor tudta, hogy mindent meg fog tenni azért, hogy az orrszarvúk megmentésével foglalkozhasson.
A sokszor küzdelmes életét mentora, Pete Morkel a kezdetektől végig kísérte, többek között az ő beajánlásával került Krisztián 2011-ben Malawiba, mint orrszarvú-kutató, hogy a Durrell Természetvédelmi és Ökológiai Intézet, Kenti Egyetem mesterképzéséhez szükséges terepmunkát ott végezhesse el.
Egy évvel később már a Liwonde Nemzeti Parkba várták, mint orrszarvú-specialistát, aki az állatok védelme mellett elsősorban feltérképezte, hogy pontosan hány egyed élt a természetvédelmi területen, továbbá táplálkozásökológiai kutatásával Liwonde menedzsmentjét segítette a döntéshozatalaiban.
Felesége, Bedő Orsolya nemcsak részt vett az orrszarvúk jelölésében, monitorozásában, nyomkövetésében, de a terepmunka mellett hetente három alkalommal a parkhoz közeli általános iskolában is tanított, illetve faültető csoportot vezetett.
Az Akagera Nemzeti Parkba akkor került az immár kisgyerekes család, amikor az African Parks dél-afrikai szervezet 2017 áprilisában a Dél-afrikai Köztársaságból tizennyolc orrszarvút áttelepített Ruandába. Ruanda életének egyik nagyszabású természetvédelmi akciója volt ez, Krisztiánt orrszarvú-specialistaként hívták a terepre, valamint azért, hogy a helyi vadőröket, akik soha nem látták még testközelből ezeket az ikonikus állatokat, nyomolvasásra és a jelfogó készülékek használatára betanítsa. Itt következett be végzetes találkozása a sebesült hím orrszarvúval, Heródessel.
A kereskedelmi matrózból lett állatvédő kiskunhalasi fiú történetét a világutazó szerző, Balogh Boglárka meséli el Gyöngyi Krisztián felesége, Orsolya emlékei alapján, filmszerű elevenséggel és hűséggel.
De a kötet nem csak egy fájdalmasan rövid, mégis maradéktalan, teljes életről szól, hanem kitartásról, vágyakról, szerelemről, Afrikáról és nem utolsósorban az ikonikus faj, az orrszarvúk megmentéséről is.