Itt van a Nyár: megjelent Ujvári Zsolt könyve

Ujvári Zsolt neve nem ismeretlen olvasóink előtt, hiszen számos ismeretterjesztő cikke jelent meg a National Geographic felületén is. Nemcsak kiváló természetfotós, hanem igazi nagy mesemondó is: a felvételeit életre keltik a köréjük szőtt történetek, amelyekből az is kiderül, hogy az élővilág épp bemutatott szeglete mitől is érdekes, miért is fontos.

Elsősorban az apróbb élőlényekkel és az úgynevezett „nemszeretem” állatokkal – mint a pókok, atkák, békák – foglalkozik, igyekszik igazságot szolgáltatni nekik, hogy minél többen le tudják győzni a viszolygásukat. Ez önmagában semmit sem érne, ha nem hatalmas lelkesedéssel és végtelen türelemmel, alázattal tenné. Mindezeknek köszönhetően Ujvári Zsolt – talán nevezhetjük így – rajongótábora jó ideje tartó unszolásának engedve belevágott a könyvírásba.

2025. május végén a Grimmia Stúdió kiadásában jelent meg Ujvári Zsolt láthatatlan világa sorozat első része, a Nyár című kötet.

A könyvben 117 egész oldalas fotót és ezekhez tartozó 102, élet adta történetet olvashatunk.

Azt talán külön mondani se kell, hogy a könyv minősége – a nyomdai kivitelezés, az alapanyag – is kiváló. Mindezt Szenes Szilvia álmodta formába – az ő grafikai tervei alapján, Ujvári Zsolttal közösen szerkesztve született meg a könyv. Minden fotó mellett megtaláljuk azokat az adatokat is, amelyek a fotó készítésének technikai oldalát mutatják be, ez elsősorban azoknak lehet kapaszkodó, akik maguk is szívesen fotózzák a körülöttünk pezsgő élővilágot.

A könyvet nevezhetjük vizuális történetgyűjteménynek, amelyben egy-egy fotóhoz az Ujvári Zsolttól megszokott, irodalmi igényű mese tartozik. A mese ez esetben nem a gyerekeknek írt képzeletbeli történetet jelenti, hanem olyan, a való élet eseményeit bemutatót, amelyeknek köszönhetően magunk is a történet részévé válhatunk. Filmszerűen jelenik meg a szavakból faragott életkép, az élet gyakran drámai, megindító pillanataiban megáll velünk az idő, s így mi magunk is megállunk, hogy fotóinak minden apró részletét megvizsgáljuk.

A képekhez átnyújtott történetből tanulhatunk is. Ujvári Zsolt megrögzött ismeretterjesztő is, és ezt a jó szokását könyvében sem hagyta el. A történetei szépek és okosak, így pedig észre sem vesszük, hogy folyamatosan tanítanak is valamit. Mindezt közérthetően teszik, és úgy, hogy nem kell oldalt válasszunk, nem kell a zsákmány vagy a ragadozó pártját fognunk, hisz pont azt mutatja meg: mindkettőre szükség van.

Találkozhatunk azokkal az állatkákkal, amelyeket méretük alapján akár meg is láthatnánk, ha nem tudnának oly jól elbújni, beleolvadni a környezetbe. Zsolt meséi alapján megtanulhatjuk, miként lehet észrevenni őket, mikor és mire érdemes figyelni. No és persze találkozhatunk mindazon lényecskékkel is, amelyeket nagyító nélkül nem sok esély volna megpillantani.

Ki ne szeretné a bájos gömböcugrókákat? Talán a legtöbbünk épp ezen elképesztően cuki állatok fotóinak köszönhetően vált Ujvári-rajongóvá. Azonban megismerhetjük a kevésbé vonzó parazita életmódú apróságokat is – ez jelenség az emberi értelmezésében elítélendő, ám ahhoz, hogy a természet működjön, elengedhetetlen.

Ujvári Zsolt képeinek köszönhetően anélkül ismerhetjük meg a vízpartok, vizek élővilágát, hogy ki kellene tennünk magunkat az éhes szúnyoghad zaklatásának. (A dolog hátulütője ugyanakkor, hogy ha megismerjük ezeket a lényeket a könyvből, akkor személyes találkozásra is vágyunk majd, így végül mindenképp jól járnak a szúnyogok.)

A patakok, tavak partjáról átsétálhatunk a pusztába, hogy megértsük, miért is érdemes hajnalok hajnalán felkelni, hogy a pókhálóba ült harmatcseppek csillogását, vagy a még szunnyadó rovarok szépségét megcsodálhassuk. Persze az este sem rossz időszak: amikor az éjszaka szárnyas tündérek megjelennek a mező felett, hogy ezüstösen csillogó szárnyaikkal varázslatot szórjanak a fűszálakra.

Megtanuljuk meghallani az erdő neszeit, meglátni rejtőző, vagy épp nagyon is szem előtt lévő lényeit, megismerjük, hol és mikor érdemes őket keresni. Végezetül meglátogatjuk a nagyvárost is, és a Duna közeli területeit, ahol azokkal a fantasztikus rovarokkal is találkozhatunk, amelyet majdnem sikerült kiirtanunk a mindent elárasztó szennyünkkel és fényeinkkel: a dunavirág ezüstkék szárnyain is meg-megcsillan Ujvári Zsolt vakuja.

A képeket nézegetni bármikor felemelő érzés: ha rossz az ember kedve, akkor azért, hogy kijavítsa, ha pedig jó, akkor még jobbá tegye.

Ezt a könyvet nem lehet elolvasni, csak folyamatosan, újra és újra elővenni, mint a kedvenc verses kötetünket.

A Nyár az első a tervezett négy kötetből, amelyet érdemes mielőbb kézbe venni, hogy a benne rejlő tudással felvértezve még idén nyáron bebarangolhassuk hazánk csodás élővilágot rejtő tájait.