Középkori babák csontjait rejtette az ókori csatorna

4 fotó

Egy új tanulmány alapján két baba – feltételezhetően egy születés előtt elhunyt ikerpár – gondosan kialakított sírját tárták fel az ókori, a mai Törökországban fekvő Epheszoszban, Artemisz szentélyének területén – számol be a Heritage Daily. A jelek szerint a maradványok középkoriak, és a szabályos keresztény temetéssel lettek elhelyezve, viszont egy használaton kívüli római latrina csatornájában helyezték el őket.

A lelőhelyen 2010-ben végeztek ásatást, ekkor került elő a kőből és téglából épített kis sírkamra, valamint a benne lévő két test. A nyughelyet egy 1. századi római odeon – egyfajta korabeli koncert- vagy színházépület – alatt húzódó, használaton kívüli szennyvízcsatornában alakítottak ki. A csatorna eredetileg egy mintegy 31 nyilvános latrina része volt.

Caroline Partiot és Lilli Zabrana, az Osztrák Tudományos Akadémia munkatársai a közelmúltban átfogó elemzés alá vetették a csontokat. A szénizotópos kormeghatározás alapján a sírkamra a 8–9. századból származik, vagyis több száz évvel azután készült, hogy az odeon használata megszűnt. A leletek azt is jelzik, hogy Artemisz szentélye a kora középkorban még megközelíthető volt, mielőtt a 13–14. század áradásai vastag üledékréteg fedte volna be.

Legyél Te is előfizetőnk!Tetszik a National Geographic online tartalma? A nyomtatott magazinban további, máshol nem elérhető történeteket és fotókat találsz. Aktuális előfizetési akciónkról itt tájékozódhatsz.

Szokatlan helyen, de tisztelettel temették el a babákat

Bár a temetkezés helye első pillantásra szokatlannak tűnik, maga a sír minden tekintetben megfelel a bizánci kori keresztény temetkezési szokásoknak. A két csecsemőt egymás mellé fektették, fejüket nyugat felé fordították, sírmellékleteket nem tettek melléjük. A gondos kialakítás és a testek elrendezése arra utal, hogy nem egyszerűen elhelyezték, hanem tisztelettel temették el a babákat.

Partiot szerint a nagyon fiatal gyermekeket gyakran a felnőttektől elkülönítve temették el, mert más társadalmi státuszuk volt. „Emiatt sírjaik sokszor olyan helyeken találhatók, amelyeket eredetileg nem temetkezésre szántak, például házak padlója alatt vagy kutakban” – mondta a szakember.

Bizonyos esetekben az ilyen helyszínek társadalmi kirekesztésre utalhatnak, az epheszoszi nyughelynél viszont más a helyzet. „Itt egy olyan nyughelyet alakítottak ki, amely minden jellemzőjében megfelel egy szabályos felnőtt sírnak, még akkor is, ha szokatlan helyen található” – húzta alá.

Több szempontból is különleges a sír

A csontok jellemzői alapján mindkét csecsemő a terhesség 33–34. hetében, vagyis röviddel születés előtt halhatott meg. Csontvázaik fejlettsége szinte teljesen azonos volt, közös temetkezésük pedig arra utal, hogy valószínűleg ikrek voltak.

Az egyikőjüknél egy rendkívül ritka fejlődési rendellenességet, úgynevezett nyaki többletbordát is azonosítottak. Ez a deformáció összefüggésbe hozható fejlődési problémákkal, vetéléssel és halvaszületéssel. A kutatók szerint ez mindössze a második ismert eset, amikor ilyen rendellenességet sikerült kimutatni perinatális – a születés körüli időszakból származó – emberi maradványokon.

A vizsgálatok arra is utalnak, hogy a csecsemőket halotti lepelbe vagy textilbe csavarták. Az egyik koponya mellett talált vastárgy feltehetően a lepel rögzítésére szolgáló tű lehetett.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy a sír jelentősen eltér más ókori csatornákból – például az athéni agórán – előkerült csecsemőmaradványoktól, amelyeket gyermekgyilkossággal vagy a holttestek egyszerű elhelyezésével hoztak összefüggésbe. A mostani felfedezés azt is jelezheti, hogy a római korból a bizánci keresztény világba való átmenet során megváltozott a csecsemőhalál megítélése.