Megelevenedett a legősibb Homo sapiens arca

5 fotó

Egy új tanulmány alapján sikerült rekonstruálni a legkorábbi ismert Homo sapiens arcát – számol be az IFLScience. Fajunk legősibb képviselői több mint 300 ezer éve éltek Észak-Afrikában. A maradványok alapján ezek az emberek arcuk bizonyos jellegzetességeiben már hasonlíthattak ránk, koponyájuk azonban még őrizte a korábbi emberelődökre jellemző vonásokat.

Az Irhoud 1 néven ismert koponyát 1961-ben találták meg bányászok a marokkói Dzsebel Irhoudnál. A leletet kezdetben afrikai neandervölgyiként azonosították, és korát mintegy 40 ezer évre becsülték. Az évtizedek során azonban további emberi maradványok és kőeszközök kerültek elő a barlangból, amelyek egyre inkább megkérdőjelezték ezt az értelmezést.

Egy 2017-es átfogó vizsgálat végül kimutatta, hogy a területen élt emberek a Homo sapiens fajhoz tartoztak, és mintegy 315 ezer éve éltek. Ezzel a lelőhely az egyik legfontosabb bizonyítékká vált fajunk korai történetének kutatásában.

Így elevenedett meg a 300 ezer éves arc

Bár arcuk és fogazatuk több szempontból hasonló lehetett a mai emberéhez, agykoponyájuk még eltért a modern emberétől. Az új modell elkészítéséhez Cícero Moraes világhírű arcrekonstrukciós szakember és kollégái több Dzsebel Irhoud-i ember maradványait egyesítették.

A koponya és az arc nagy része az Irhoud 1 példányból származik, az állkapcsot az Irhoud 11, bizonyos fogakat pedig további egyedek szolgáltatták. A különböző maradványokból összeállított digitális koponya térfogata 1230 köbcentiméter lett, ami nagyjából megfelel egy mai felnőtt férfi átlagos agytérfogatának.

A kutatók ezután egy mai ember arcának háromdimenziós modelljét alakították át úgy, hogy pontosan illeszkedjen a Dzsebel Irhoud-i koponyához. Így megbecsülhették, hogyan helyezkedhettek el az egykori ember arcának lágyszövetei, és létrehozhatták annak valószínű arcvonásait.

Mit mutat meg az arcrekonstrukció?

A rekonstrukció két változatban készült. Az egyik szándékosan mellőzi a bőrszínt és a szőrzetet, hogy minél kevésbé érvényesüljön benne a művészi értelmezés. A másik változatnál már feltételezett bőrpigmentációt és arcszőrzetet is megjelenítettek.

A szakértők kiemelték, hogy a képek nem egy konkrét, egykor élt ember valódi portréi. A koponya több különböző egyed maradványaiból állt össze, a lágyszövetek vastagságát pedig modern Homo sapiens adataiból becsülték. Mivel a középső pleisztocén emberelődök arcának lágyszöveteiről közvetlen adatok nem állnak rendelkezésre, ezek az értékek szükségszerű közelítések.

A rekonstrukció ezért nem azt mutatja meg, hogy pontosan hogyan nézett ki egy 315 ezer éve élt ember, hanem azt, hogy a rendelkezésre álló fosszíliák alapján milyenek lehetettek a legkorábbi Homo sapiens valószínűsíthető vonásai.

Legyél Te is előfizetőnk!Tetszik a National Geographic online tartalma? A nyomtatott magazinban további, máshol nem elérhető történeteket és fotókat találsz. Aktuális előfizetési akciónkról itt tájékozódhatsz.