A Habsburgok felemelkedése, Rudolf császárra választása

A német birodalmat sújtó feudális anarchia, az egymással ütköző érdekcsoportok lélek- és emberölő küzdelme ahhoz vezetett, hogy mindenki inkább a kompromisszumot, és nem a konfliktust kezdte keresni. Így esett a választás egy addig mit sem számító kisebb birtokosra, a sváb grófra, Habsburg Rudolfra.

Ausztria, a hatalmi bázis

A frankfurti, október elsejei választással sokan úgy gondolták, hogy Rudolf gyenge hátterével képtelen lesz megszilárdítani uralmát, addig is azonban a „zavarosban halászók” tovább építgethetik magánbirodalmaikat. Ezek a várakozások azonban évszázados távlatokban csak részben valósultak meg. Igaz ugyan, hogy Németország sohasem lett a császárság időszakában teljesen egységes állam, a Habsburgok azonban remekül kihasználták a náluk nagyobb erők kompromisszumait. A birodalom délkeleti felében megvetették a lábukat, és Ausztriában örökös főhercegi tartományokat szereztek maguknak.

Ehhez is az első lépést Rudolf tette meg: 1278-ban megütközött a nagyhatalmú Premysl Ottokárral, cseh királlyal. A morvamezei (dürnkruti) csatában a Habsburg győzött, Ottokár pedig életét vesztette. Ezzel Rudolf rátehette a kezét a korábbi határgrófságokra, amelyek addig a cseh király birtokait képezték, az addigi Ostmarkból alakuló Österreich, „a keleti birodalom” hamarosan Európa-szerte ismertté vált, Ausztria néven.

A Habsburgok hatalmi bázisának kiépítésében döntő szerepet játszott egy magyar király, IV. (Kun) László, aki a morvamezei csatában Rudolfot támogatta. A magyar király nem is tehetett másként, minthogy vele szemben Ottokár egy trónkövetelőt léptetett fel. A Premysl-dinasztiát letörő Habsburg-magyar szövetség így tehát egy új hatalmi centrum kialakítását tette lehetővé a XIII. század közepén a régióban.

Házassági sikerek

Ez a hatalmi centrum hamarosan Bécsben fejlődött ki. A Habsburgok átmenetileg elvesztették ugyan a német császári posztot, de Ausztriában egyre szilárdabban vetették meg a lábukat. Később szinte megszakítás nélkül ők álltak a Német-Római Birodalom élén, sőt, zseniális házasodási politikájuk révén számtalan tartományt és királyságot szereztek. Ezen házasodási politika részeként jutottak a magyar, a cseh és a spanyol királyi trónra, így vetették meg a lábukat Németalföldön, Itáliában. Persze háborúkat is folytattak 730 éves történetük alatt. A harctéren azonban kevesebb dicsőséget szereztek, bár például a spanyol örökösödési háborúban Franciaország legyőzői között szerepeltek és Magyarország török alóli felszabadításában is ők játszották a döntő szerepet. Egészen pontosan mindkét hadjáratban ugyanaz a személy aratta a legnagyobb sikereket: egy francia származású hadvezérük, Savoyai Jenő…

A Habsburg-birodalom legnagyobb kiterjedését V. Károly német-római császár és spanyol király alatt érte el. Ő azonban nem bírta el a terheket, s 1555-ben önként lemondott a trónról, jóllehet birodalmában sohasem nyugodott le a nap. (Ez valóban igaz volt, hiszen nemcsak Közép-Európában, Németalföldön, Spanyolországban és Itáliában voltak birtokai és országai, hanem a spanyol gyarmatvilág miatt az egész bolygót behálózták szinte területei.)

Katonai vereségek és a bukás

A Habsburgok katonai sikerei sohasem homályosították el az uralkodóház „fényét”, amelyet inkább házassági politikájának köszönhetett. Mária Terézia elvesztette II. (Nagy) Frigyes porosz királlyal szemben Sziléziát, I. Ferenc annyi vereséget szenvedett Napóleontól, hogy le kellett mondania a német-római császárságról, és 1806-tól már csak Ausztria császáraként uralkodhatott. (Eredetileg egyébként II. Ferenc volt, azonban ez a címe a Német-Római Birodalom kimúlása miatt elveszett, Ausztria császáraként viszont valóban ő volt az első uralkodó.) Ferenc József idején csak orosz segítséggel tudtak győzni a magyar szabadságharc fölött, majd elveszítették az olasz tartományokat. Később, 1866-ban Königgrätznél megint a poroszoktól kaptak ki, s így létrejött a „kisnémet” egység, porosz vezetéssel, Ausztria nélkül. Ferenc József további uralmához kapcsolódik az Osztrák-Magyar Monarchia belépése az első világháborúba, amely katasztrófát okozott mind Ausztria, mind pedig Magyarország számára. Uralkodóházként is ez okozta a Habsburgok bukását. 1918-ban, a Párizs környéki békék eltávolították Ausztria és az utódállamok éléről a Habsburg családot, akiknek tagjai azóta is tevékenyen részt vesznek a német (és néhol a magyar) politikai életben, de szerepük általában csak epizódjellegűnek minősíthető.