Száz éve született Soó Rezső botanikus professzor

Soó Rezső nevét alig ismerik, pedig a virágos növények törzsfejlődését összefoglaló fejlődéstörténeti rendszere ma is „látogatható”, az alapján alakították ki a vácrátóti botanikus kertet. Soó nemcsak növényeket gyűjtött; 80 ezres ex libris-kollekciót és 225 ezer bélyeget adományozott a különböző múzeumoknak.

A kétszeres Kossuth-díjas Soó Rezső Székelyudvarhelyen született 1903-ban. Középiskoláit Kolozsváron végezte, 1925-ben a budapesti egyetemen tanári oklevelet és doktorátust szerzett. Két évig Berlinben tanult, majd a frissen alakult tihanyi Magyar Biológiai Kutatóintézet adjunktusa lett. 1929-től a debreceni egyetem növénytani tanszékét vezette, és florisztikai és geobotanikai kutatások mellett vegetációtörténettel és természetvédelemmel is foglalkozott. 1940–1944 között Kolozsváron, a háború után pedig egy évtizeden át ismét Debrecenben egyetemi tanár, dékán, illetve az MTA Biológiai Osztályának elnöke.

A debreceni tanszék vezetőjeként fő feladatának a hazai növénytársulások kutatását, elemzését és megismertetését tekintette. Nagy hangsúlyt kapott a tanszék munkájában a magyar föld geobotanikai feltárása; nagyobb növényföldrajzi tájak, mint a Nyírség, a Mátra, a Zempléni-hegység, a Székelyföld enciklopédikus vizsgálata, illetve a Magyar Flóraművek sorozatának megjelentetése.

Kossuth-díjak és a „debreceni iskola”

1951-ben jelent meg két kötetben „A Magyar Növényvilág Kézikönyve, Magyarország vadon termő és termesztett növényeinek meghatározója, ökológiai és gazdasági útmutatója” – Soó Rezső és Jávorka Sándor tollából. Hazánk flórájának 2738 növényfaját ismertető, a gazdasági növények fajtáit és változatait is bemutató kötetért kapta az első Kossuth-díjat. Sorozatban publikálta ezekben az években a Növényföldrajz és Fejlődéstörténeti Növényrendszertan című könyveit, amelyért a második Kossuth-díját is megkapta 1954-ben.

A „debreceni iskola” dolgozta ki az 1950-es években az erdő- és mezőgazdasági-térképezés munkálatait, amelynek nyomán országszerte megindult a potenciális vegetáció részletes feltérképezése. 1955-ben költözött a fővárosba, ahol 1969-ig – nyugállományba vonulásáig – az ELTE növényrendszertani és növényföldrajzi tanszékének professzora, a botanikus kert igazgatója lett.

Hat évtizedes tudományos munkássága során több mint 600 publikációt, köztük 30 könyvet írt. Soó Rezső legfontosabb műve minden bizonnyal A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve, amely hat kötetből áll. E könyvében a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárának „Herbarium Carpato-Pannonicum” részlegét, vagyis a kárpáti-medencei növénygyűjteményét dolgozta fel a lehető legteljesebb körben.

Gyűjtemények

Soó Rezső minden szakértő szerint a legnagyobb magyar ex libris-gyűjtő volt, a Balatoni Múzeumban, Keszthelyen 15 ezer lapból álló ex libris-gyűjteményét őrzik, gyakorlatilag egy önálló részleget alkotva az intézményben. Adománya még bőkezűbb volt Budapesten: az Iparművészeti Múzeumban 65 ezer kisgrafikáját (ex libris-ét) őrzik.

Bélyeggyűjteménye sem kevésbé híres, Debrecenben 1980-ban nyílt meg az első kiállítóhely, amellyel teljesült az akadémikus végakarata: a városra hagyományozott és a Bélyegmúzeum gondjaira bízott 225 ezer darabos filatéliai gyűjteményéből évről évre újabb „motívum kollekciókat” állítanak ki az érdeklődő debreceniek számára. A szintén debreceni Déri Múzeum könyvtára pedig Soó Rezső bibliotékájának értékes darabjait, elsősorban művészettörténeti tárgyú könyveit rejti magában.

Soó Rezső 1980. február 10-én hunyt el.