145 éve fedezték fel a Nílus forrását, a Viktória-tavat

John Hanning Speke számára már fiatalkorában is csak kisebb kirándulásnak számított az utazás Tibetbe és a Himalája más vidékeire, ugyanis a brit hadsereg Indiába, Pandzsáb tartományba vezényelte. Huszonhét évesen aztán csatlakozott Sir Richard Burton szomáliai expedíciójához. Az úton a helyi törzsekkel folytatott küzdelemben súlyos sebesülést szenvedett, ami azért abban nem akadályozta meg, hogy Angliába hazatérve szinte azonnal önkéntesként jelentkezzen a krími háborúba.

A Viktória-tó felfedezése

1856-ban Burton és Speke megszerezték a Brit Királyi Földrajzi Társaság (British Royal Geographical Society) támogatását, sőt megbízását egy újabb túra szervezésére, amely az akkoriban közkeletű teória igazolására vállalkozott, miszerint a Nyasza- (ma: Malawi-) tóból eredne a Nílus. Az expedíció (1857-1859) számos felfedezéssel gazdagította a földrajztudományt. Együtt bukkantak rá – első európaiként – a Tanganyika-tóra. Burton egészségi állapota azonban nem volt tökéletes, így Speke egyedül folytatta útját, és ő lett a Viktória-tó felfedezője.

A tavat a hosszú ideig uralkodó, egy egész korszaknak is nevet adó angol királynőről, Viktóriáról keresztelte el. Speke teóriája szerint e tóból ered a Nílus, ám korábbi társa, Burton vitatta ezt az elképzelést, akárcsak sokan mások Angliában. A British Royal Geographical Society azonban még egy lehetőséget adott Speke-nek, aki élt is az alkalommal: 1862-ben visszatért a Viktória-tóhoz, és megtalálta azt a pontot, ahol a Viktória-Nílus elhagyja a tavat. A környék egy részét fel is térképezte, a Viktória-Nílus kifolyását pedig Rippon Fallsnak nevezte el.

Nemcsak a geográfiára volt hatással a felfedezés

Speke kutatásai nemcsak geográfiai szempontból jártak rendkívüli következményekkel. Egykorú beszámolója 1863-ban jelent meg, és saját korában bestsellernek számított. Talán ennek is köszönhető, hogy meghamisították, de legalábbis átírták a művet, méghozzá úgy, hogy az alkalmas legyen a brit gyarmati uralom kiterjesztésének igazolására. Az átírt könyv – amely ellentétes volt Speke eredeti gondolataival, mint azt a felfedező utóbb napvilágra került naplója is mutatja – azt bizonygatta, hogy az afrikai törzseknek európai államrendszerre és keresztény térítésre van szükségük. A hamisítás problémáival, máig lezáratlan kérdéseivel (senki nem ismeri az átírót például) David Finkelstein, az edinburgh-i Queen Margaret University College oktatója foglalkozott talán a legbehatóbban.

Speke élete tragikusan rövid véget ért. Felfedezéseit, elméleteit Burton tovább vitatta. Speke éppen egy nyilvános vitára készült egykori társával, későbbi ellenfelével, Burtonnel szemben, amikor vadászat közben baleset érte. A 37 éves Speke életét saját puskája oltotta ki.

Speke eredményeit igazolta a földrajztudomány. Az általa felfedezett Viktória-tóból ered ugyanis a Viktória-Nílus, amely Ugandát kettészelve a Kyoga-tóba ömlik, majd onnan az Albert-tó felé folytatja útját, mintegy 480 kilométer hosszan. Az Albert- (illetve Mobutu-) tóból aztán az Albert-Nílus folyik tovább, hogy aztán a Fehér-Nílus egyik alkotójaként egyesülhessen a Kék-Nílussal, immár Szudán területén.