Zrínyiek és a törökök

Az erődítményt a törökök elfoglalták ugyan, de az ostrom olyannyira elhúzódott, hogy esélyük sem maradt arra, hogy Bécs alá vonulhassanak. (A törökök késő ősszel már nem bocsátkoztak nagyobb hadicselekményekbe, tavasztól őszig tartott náluk a hadviselés ideje.)

Utólag kiderült, hogy Szulejmán szultán – akinek azóta szobrot is állítottak Magyarországon – a szigetvári ostrom idején hunyt el. A török vezérek nem merték a halálhírt bejelenteni az ostrom alatt, attól féltek, hogy csapataik szétszélednek a gyászos esemény miatt. A szigetvári hősnek utóbb dédunokája, Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér állított maradandó emléket. Szigeti veszedelem című munkája nem csupán a magyar barokk irodalom egyik kiemelkedő alkotása, hanem politikai üzenet is volt. A törökellenes harcra akarta ezzel is buzdítani Zrínyi a magyarokat. Más kérdés, hogy a dédunoka 1663-64-ben hiába ért el komoly hadisikereket a törökök ellen, és 1664-ben Montecuccoli hiába verte meg szintén az oszmánokat, a bécsi udvar kiegyezett a törökkel, és Magyarország területéből jelentős részeket engedett át a kisázsiai hódítóknak.

Mindez ahhoz vezetett, hogy a magyar és horvát főurak egy része elpártolt Bécstől, és talán maga Zrínyi Miklós is egy ilyen mozgalom élére állt volna, ha nem éri vadászbaleset. A költő és hadvezér halála után Wesselényi Ferenc nádor, majd annak elhunytával Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc álltak a mozgalom élére, amely immár a törökkel kereste a kapcsolatot. Ez a mozgalom azonban nem vezetett sikerre, a résztvevőket, Zrínyi Pétert és Frangepán Ferencet pedig kivégezték.