Ötven éve robbant a szovjet hidrogénbomba?

Azóta ugyanis sokan – köztük Hans Bethe Nobel-díjas atomfizikus, az amerikai Manhattan-terv, azaz az atombomba kifejlesztésének elméleti kutatásvezetője – vitatják, hogy valóban H-bomba, azaz hidrogén atomok héliummá egyesüléséből keletkező hőenergia és sugárzás következett-e be a szovjet kísérleti terepen 1953-ban. Vannak olyan vélemények ugyanis, hogy egy igen erős fissziós, azaz maghasadáson alapuló, „felturbózott” atombomba robbant a Szovjetunió ázsiai részén.

A termonukleáris, vagyis a hidrogénbombák kifejlesztése két világhírű tudós nevéhez fűződik. Az egyik Teller Ede, a magyar származású atomfizikus, aki az amerikai programot irányította, és aki Stanislaw Ulammal együtt dolgozott ki elméletet (és gyakorlatot) a bombakészítésre. Tellerék bombája 1952. november elsején lépett működésbe. A másik, a szovjet „iskola” Igor Tamm irányítása alatt bontakozott ki, de végül a bomba egyetlen ember nevéhez kapcsolódott: Andrej Szaharovéhoz.

Szaharov és Teller pályafutása drámai mélypontokat és magaslatokat ívelt át. Mindketten a saját hatalmi rendszerüktől „elkényeztetve” dolgozhattak, ám míg Szaharov megcsömörlött a szovjet rendszertől, addig Teller megmaradt az amerikai katonai erőfölény egyik legerőteljesebb támogatójának. A „héják” között számon tartott Teller nemrégiben megkapta egyébként a legmagasabb amerikai polgári kitüntetések egyikét, a Szabadság-érdemrendet is.

Ezzel szemben Szaharov a hatvanas évektől kezdve okozatosan a szovjet demokratikus ellenzék vezéralakjává nőtte ki magát, fellépett a demokrácia és a nukleáris energia békés felhasználása mellett. Példamutató erkölcsi magatartásáért utóbb béke Nobel-díjban is részesült. Mindannak ellenére, hogy a szovjet rendszer egyik legádázabb bírálója volt, Szaharov élete végéig titkolózott afelől, hogy miként fejlesztették ki a hidrogénbombát. A már idézett fizikai Nobel-díjas Bethe azonban sejtetni engedi: Szaharov félig-meddig elismerte, hogy az 1953-as robbanás nem volt az „igazi”. A későbbi bombák pedig egészen más elv alapján működtek, nem az 1953-as, hanem az 1955-ös „modell” szerint. Mégis, a hidegháború légkörében nagy jelentőségű volt, hogy az amerikaiak nem érezhették magukat sokáig a hidrogénbomba egyedüli birtokosának – vélik más szakértők.

Végül is Szaharovék tényleg kifejlesztettek egy termonukleáris fegyvert, ennek kipróbálására azonban csak az amerikai eszköz után három évvel, 1955. november 22-én került sor. Ettől függetlenül az 1953. augusztus 12-ei robbanás történelmi jelentőségű, hiszen a szovjet atomprogram atyja, Kurcsatov ekkor tett javaslatot egy békés célokat is szolgáló atomerőmű elkészítésére, amely végül Obnyinszkban fel is épült. (Az obnyinszki létesítményt éppen tavaly zárták be, s ott múzeumot alakítanak ki az orosz szakemberek.)