Száz éve született a sakkvilág magyar „reformátora”
A sportban járatlanok számára sem cseng idegenül, amikor a Polgár lányok élőpontszámát emlegetik a hírekben. Ám a köznevesült kifejezés nem azt mutatja, hogy hány pontja „él” a sakkozónak, hanem egy magyar tudós nevét örökíti meg.
Dr. Élő Árpád matematikus, fizikus és sakkozó, sőt üzletember is volt. Az általa kidolgozott rendszer szerint a sakkozók egymáshoz viszonyított teljesítményét pontszámokkal fejezik ki. A professzor 1959-ben dolgozta ki metódusát. Az Élő-féle skála értékei azt mutatja, hogy egy adott pontszámú játékos egy másik játékossal szemben várhatóan milyen eredményt ér el. A nemzetközi viszonylatban leginkább ez az értékszám-számítási mód terjedt el, amelyet a FIDE (Nemzetközi Sakkszövetség) 1970-től hivatalosan is elfogad. Külföldön egyébként ELO-nek ismerik ezt a számítási módot.
A magyar származású, de az amerikai sakkszövetséget megalapító tudós Egyházaskeszőn született 1903. augusztus 25-én. Alig több mint tíz éve, 1992 novemberében hunyt el Brookfieldben, az Egyesült Államokban. 1913-ban, szüleivel kivándorolt az USA-ba, ahol 1926 után egyetemi tanárként dolgozott. Legismertebb műve 1978-ban jelent, meg és a The Rating of chessplayers címet viseli, vagyis a sakkjátékosok rangsorolásával foglalkozik.
A források kissé ellentmondanak egymásnak, hogy mikor alapította meg az amerikai sakkszövetséget, és hogy egyáltalán ő alapította-e a szervezetet. Egyesek szerint ugyanis már 1935-ben átalakult a Western Chess Association (Nyugati Sakkszövetség), és felvette az American Chess Federation nevet. Az ACF-nek rövidített szervezet elnökévé pedig távollétében választották meg Élő Árpádot – és valószínűleg nem is az alakuló évben –, ő ugyanis állítólag lekésett az ülésről…
A szórakozott professzor egyébként nem az első amerikai sakkszövetséget irányította, mivel akkor már létezett egy National Chess Federation (NCF). Ez a szervezet a sakkolipmiákon induló amerikai válogatott összeállítása miatt volt fontos, valódi, érdemleges szerepet nem játszott tehát az Újvilág sakkéletének szervezésében.
Akárhogyan is lett Élő Árpád az ACF elnöke, szervezőmunkája elvitathatatlan: 300 tagból álló szervezet vezetését vette át, vagyis egy country-clubot (magyarul akár gittegyletnek is nevezhetnénk), akik közül csak néhányan vetemedtek egy-egy parti lejátszására. 1935-ben aztán ő szervezte meg az Amerikai Nyílt Bajnokságot, az American Opent, amelyen több sakkozó vett részt, mint addig bármilyen más hasonló rendezényen.
1939-ben aztán végre az NCF és az ACF egyesült, és megalakult az Egyesült Államok Sakkszövetsége (USCF), de ez már Kirk Holland elnöksége alatt történt, aki 1937-től vette át az ACF vezetését. Élő Árpád egyébként bekerült az új szervezet igazgatóságába, és az alapító okirat kidolgozása is részben rá hárult.
1959-ben aztán Jerry Spann (az USCF akkori elnöke) felkérte Élőt, hogy javítson az addigi rangsorolási rendszeren, amelyet a szövetség használt. Élő észrevette, hogy a rendszer nem működik jól, hiszen ha valaki az összes játszmáját megnyerte, akkor is veszíthetett pontokat, míg ha mindet elvesztette, akkor is szerezhetett pontokat. E paradox helyzeteket elkerülendő átalakította a számítási módszereket. Természetesen Élő nem akart minden addigi pontszámot eltörölni, ezért igyekezett figyelembe venni a korábbi számításokat is. Így például 2000 pontra taksálta egy átlagos klubszintű (csapat)játékos sakktudását, és ehhez viszonyítva értelmezte újra a ranglistákat.
Mérő László így ismerteti Élő módszerét: a világbajnok pontszáma általában körülbelül 2800 körüli, egy erős nagymester (körülbelül a világranglista első 20-30 helyezettje) 2600 pont fölött van, a nemzetközi nagymesteri szint körülbelül 2500 pont. Egy mesterjelölt 2100-2300 pont között áll. Egy másodosztályú sakkozó 1000-1900 pontos, egy kezdő 1300-1400 pont körüli.
Az Élő-féle skála mértékegységét úgy határozták meg, hogy 50 pont különbség a pontszámokban nagyjából azt fejezze ki, hogy az ennyivel erősebb játékos előreláthatólag 55 százalékos eredményt ér el a gyengébb ellen. Ha például egy 2600-as pontszámú játékos tízjátszmás párosmérkőzést vív egy 2550-es pontszámúval, várhatóan 5, 5-4, 5 arányban fog győzni. Egyes konkrét meccsek persze hozhatnak más eredményt, de hosszú távon erre érdemes fogadni, hacsak időközben a két játékos erőviszonyai nem változnak. Kétszázpontnyi különbség az Élő-skálán azt jelenti, hogy az erősebb játékos valószínűleg körülbelül 75 százalékos eredménnyel győz.