Krakatau: az írott történelem legnagyobb katasztrófája
A Krakatau kitörése 1883-ban hatalmas pusztítást okozott. Az indonéz szigetecske szinte teljesen megsemmisült, a szökőár és a vulkánkitörés 36 ezer ember életét követelte. A XIX. század végén bekövetkezett katasztrófa óta, az 1920-30-as években újra kinőtt egy sziget a szétrobbant tűzhányó helyén.
1883. augusztus 26-án, vagyis éppen százhúsz évvel ezelőtt tört ki a Krakatau vulkán Indonéziában. A Délkelet-Ázsiában, Jáva és Szumátra szigete között lévő tűzhányó több napon át ontotta magából a lávát, a port és a hamut. Ám a legnagyobb robbanás egy nappal később, augusztus 27-én következett be, amelyet még a 3200 kilométerre lévő Ausztráliában, sőt a kitöréstől 4800 kilométerre fekvő Mauritius szigetén is hallani lehetett. A Krakatau nagyobbik, Perboewetannak nevezett tűzhányója a vulkanikus sziget kétharmadát felrobbantotta, s ezzel az írott történelem legnagyobb természeti katasztrófáját okozta. A mai Rakata sziget egy kisebb töredék, amely egy kisebb tűzhányó körül az eredeti Krakatauból megmaradt. A Perboewetan helyén előbb egy 300 méter mély tengeri árok keletkezett, majd a huszadik század során a víz alatti vulkáni tevékenység eredményeként egy kisebb sziget nőtt ki a tengerből, amelyet Anak Krakataunak, a „Krakatau gyermekének” neveznek a helybeliek.
A Krakatau, illetve a Perboewetan 1883-ban több köbkilométernyi(!) földet repített a levegőbe, méghozzá nyolcvan kilométeres magasságba. Hatalmas árhullámot is útnak indított a kitörés: 30-40 méter magas szökőár borította el az indonéz partokat. A katasztrófa nyomán 36 ezer ember vesztette életét, és klímaváltozás is bekövetkezett az esemény után. A tűzhányó kitörése még évekig éreztette a hatását az időjárás alakulásában.