Nem lesz több háború – erre szerződtek a nemzetek 75 éve

1928. augusztus 27-én tizenegy ország aláírta a történészek által Kellogg-Briand paktumnak nevezett egyezményt, amely egyszerűen – és sokan azt hitték: nagyszerűen – betiltotta a Föld nevű bolygón a háborút. Az ötlet egy amerikai politikus, Frank B. Kellogg fejéből pattant ki, méghozzá akkor, amikor a franciák kérést intéztek az Egyesült Államokhoz. A franciák természetesen nem azt kérték, hogy ne legyen több háború, minthogy ők Németország közvetlen szomszédságában éltek, és tíz évvel az első világháború után éppenhogy egy készülődő agresszió esetére szerették volna biztosítani magukat. A franciák „józanságát” bizonyítja, hogy az agresszió be is következett a második világháború idején, csakhogy erre éppen a franciák nem készültek fel időben.

De térjünk vissza 1928-ba: a francia külügyminiszter, Aristide Briand ekkor fordult amerikai kollégájához, hogy egy német támadás esetén az USA maradjon semleges (ezt egyébként az Egyesült Államok meg is tette), vagyis egy szokványos megnemtámadási egyezményt szeretett volna Párizs. Washington azonban a kérést a szokásosnál jóval szélesebb körben értelmezte. Kellogg külügyminiszter egy multinacionális, több nemzetre kiterjedő paktumot akart, amely a nemzetközi jog szerint tiltotta volna meg a háborút.

Végül is tető alá hozták az egyezményt, és fokozatosan a Föld szinte összes állama (akkor még jóval kevesebb volt egyébként belőlük, hiszen az európai hatalmak óriási gyarmatbirodalmukat igazgatták ekkor) csatlakozott a Briand-Kellogg-szerződéshez. Érdekesség egyébként, hogy ez volt az első nemzetközi szerződés, amelynek aláírását filmen is megörökítették.

A paktummal csupán két gond akadt: az egyik, hogy senki és semmi nem garantálta a passzusok betratását, illetve betartatását. A másik apróbb nehézség pedig az volt, hogy számtalan kibúvót rejtett magában a szerződés szövege. Önvédelemből például lehetett háborúzni, ám még fontosabb volt, hogy más államokkal való szövetség esetén is bele lehetett bonyolódni fegyveres konfliktusokba.

A Briand-Kellogg-szerződés természetesen tökéletesen életképtelennek bizonyult a valóságban. Aláírása után 11 évvel és négy nappal a német páncélosok megindultak a lengyel határ felé, és a fából készült tankokkal és lovascsapatokkal védekező lengyeleket pár nap alatt felmorzsolták. Mindebben szakszerű segítséget nyújtott a Szovjetunió, amely szintén megnemtámadási szerződést kötött – természetesen nem az Egyesült Államokkal vagy Franciaországgal, hanem Németországgal. A Kelet-Európa felosztásáról szóló Molotov-Ribbentropp-paktum ugyanis erősebbnek bizonyult 1939-ben a Briand-Kellogg-féle békenyilatkozatnál.