Víz alatti régészet itthon – a legjobb, ha nincs víz

Együtt akarnak európai uniós pénzekre pályázni magyar és francia régész búvárok, amennyiben sikerrel járnak, közös kutatásokat folytatnak majd – közölte a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal az MTI-vel. A brüsszeli támogatás újabb lendületet adna a víz alatti feltárásoknak – mondta Tóth János Attila. A víz alatti régészeti lelőhelyek feltérképezése ügyében a magyar kutatók tavaly vették fel a kapcsolatot a franciaországi Annecy-ben lévõ tengeri és víz alatti régészeti kutatóintézettel. A közös munka részeként francia búvárrégészek egy hetet töltöttek Magyarországon; vizsgálták a Duna, a Rába, a Mosoni-Duna sodrását, kutathatóságát. A kétoldalú megbeszéléseken felvetődött, hogy a munkába német régészeket is be lehetne vonni – közölte Tóth János Attila.

A magyarországi csoportot az UNESCO anyagi támogatásával tavaly képezték ki a víz alatti kutatómunkára. Azóta több ízben merültek és számos értékre bukkantak. A Rába győri, Radó-szigeti szakaszán török kori erõdítés falait és egy 18. századi hajó maradványait találták meg, míg a Dunán a hajógyári öbölnél végzett felmérés eredményeként egy Hadrianus kori kikötő maradványaira leltek, amely a helytartói palotához tartozhatott. A projektre a KÖH tavaly több mint ötmillió forintos UNESCO-támogatást kapott, ez az összeg a kutatás vezetõje szerint fedezi az idei feltárások kiadásait is.

A hazai vizek szervezett régészeti felderítése csak tavaly tavasszal kezdődött meg – mondta el egy korábbi, a Népszabadságnak adott interjújában Tóth János Attila. Noha korábban is voltak feltárások – a hatvanas években Rádai Ödön vizsgálta a vizek mélyét, a kilencvenes évek elején pedig Gaál Attila és Szabó Géza fedezett fel Bölcskénél egy római kori kikötőt –, a szisztematikus kutatásokra csak most, az UNESCO anyagi támogatásának köszönhetően nyílik lehetőség.

A régészek elsőrendű célja jelenleg a lelőhelyek feltérképezése, egy topográfia összeállítása. Egyelőre megbecsülni is nehéz, hány helyen bukkanhatnak a XVIII. század előtti időkből származó elsüllyedt hajókra, csónakokra, feledésbe merült kikötőkre, hídalapokra vagy éppen olyan települések maradványaira, amelyek mára már a víz alá kerültek. Annyi biztos, hogy ezres nagyságrendű a feltételezett lelőhelyek száma – írta a Népszabadság.

Szintén a napokban érkezett viszont a hír, hogy noha a víz alatti régészet igen gyenge lábakon áll még Magyarországon, a természet „besegített”: a Tiszán ugyanis olyan alacsony a vízállás, hogy Szolnoknál a felszínre bukkantak az ország egyik legrégebbi állandó hídjának maradványai. A régészek azonnal kihasználták a lehetőséget, és múzeumba vitték a menthető darabokat – közölte a tv2 Tények című műsora –, a cölöpöket és egyéb mozdíthatatlan részeket pedig feltérképezték és rögzítették a megtalálási helyüket.