Paksi romkert az egykori Lussonium helyén

Lussoniumot Claudius császár idején alapították a Kr. utáni I. században – ezt római sírkövek is bizonyítják. Addig kelták éltek a területen. A rómaiak betelepülését egy katonai diploma is bizonyítja. Eszerint Paks, illetve a vele már egybenőtt Dunakömlőd első polgára minden bizonnyal Tessimarus mester volt. Később a keleti provinciákból is érkeztek ide legionáriusok, ezt bizonyítják azok az istenkultuszok (például Iuppiter Dolichenusé), amelyek emlékei Lussonium területéről előkerültek. Iuppiter Dolichenus nevét egyrészt a római főisten és az egykori szíriai város (amely paradox módon a mai Törökország területén található), Doliche nevének összeillesztéséből teremtették meg. A felbomlóban lévő római birodalomban gyakori volt, hogy a keleti és nyugati kultuszok összekeveredtek – ezt egyébként a szombathelyi (savariai) emlékek is szépen illusztrálják Magyarországon.

Háromszáz évvel később, a 350-370-es években, Valentinianus császár idején valódi erődítmény alakult ki Lussoniumban. Az erődítményre nem véletlenül volt szükség: ekkoriban szaporodtak meg a hun támadások, amelyek Pannónia római provincia létét fenyegették. A római uralom vége hamarosan bekövetkezett: a 370-es években a hunok valószínűleg már elfoglalták e területet, s így pár évtized múlva a rómaiak feladták Pannóniát.

Lussonium lelőhelye a múlt század óta ismert, de csak 1969-ben kezdődtek meg az ásatások, majd 1987 óta váltak folyamatossá Visy Zsolt egyetemi tanár vezetésével. A mostani helyreállítás munkálatait a paksi önkormányzat kezdeményezte és finanszírozta 10 millió forinttal, illetőleg a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma járult hozzá 8 millió forintos támogatással, valamint a Paksi Atomerőmű Rt. egy kisebb összeggel.