Kiállítás egy elfeledett magyar író emlékére

Jósika Miklós korának legnépszerűbb regényírója volt. 1794-ben született, arisztokrata családból származik, Kolozsvárra járt a piaristákhoz, majd katona lett – mondta Benkő Andrea. A 30-as években kapcsolódik az irodalomba, mint az erdélyi reformnemzedék tagja. Nagyon keveset tudunk róla, pedig semmivel sem kisebb az életműve, vagy kevesebbet adott a magyar irodalomnak, mint kortársai. Jókai Mórnak a közvetlen elődje. 1836-ban két röpiratot tesz közzé, majd megjelenik az első regénye, az Abafi, ami hatalmas sikert arat. Ekkor kapja azt a híres kritikát, ami úgy kezdődik: „Uraim le a kalappal”. Ez egy ismert mondat. Pestre jön és itt megismerkedik a reformnemzedék egyéb tagjaival is. Élénken be is kapcsolódik, és a Kisfaludy Társaság elnökévé választja.

Legjobb barátja Wesselényi és Kemény Zsigmond. Kitör a forradalom, Jósika részt vesz benne, halálra ítélik. Ezért emigrációba kényszerül, elmenekül. Brüsszelben éli életének a következő szakaszát. Kossuth-tal áll kapcsolatban és a Brüsszeli sajtóirodát vezeti, ami arra szolgált, hogy Magyarországról a külföldi sajtóban reális hírek, helyzetkép jelenjen meg. Ez fontos tevékenység volt, közben írja regényeit, melyek színvonala nem egyenletes. Élete végén írja meg az emlékiratait, ami 1864-ben kerül kiadásra, és a mai nap lebilincselő, érdekes olvasmány, kordokumentum. Az emlékirat töredékben marad, betegeskedik, Drezdába megy és ott hal meg – összegezte az író életét a muzeológus.

Benkő Andrea a Petőfi Irodalmi Múzeum tárlatáról elmondta: „Az irodalmi kiállítások lényege, hogy egyszerű gondolatot tárjanak látványban a közönség elé, amelyet meg tudnak ragadni, magukkal tudnak vinni. Ennek a kiállításnak az alapeszméje, hogy az úti íróláda és egy mai laptop közé egyenlőségjelet tegyen. Ami abban a korban az úti íróláda volt, az ma egy hordozható számítógép. Ez a kiállítás magja, és arra próbálja meg felhívni a figyelmet, hogy ma egy írót nem tudunk bemutatni a modern reklámhordozók nélkül. És ezért a kiállításunkon szerepel egy televízió, amely a Duna televízió filmjét sugározza, és a laptopon Jósika egész életműve fel van dolgozva. Nem nagy kiállítás, de apró jelzésekkel, azzal, hogy Jósika portré jelenik meg, ezzel pontosan ezekre a reklámhordozókra, lehetőségekre akarjuk felhívni a figyelmet, amin keresztül eljuthat a nagyközönséghez egy író. Nem véletlenül közismert, hogy a párizsi metrókban az óriásplakátokon francia költők versei jelennek meg. Ha ezt megéri egy kormányzatnak befektetni, akkor nekünk is megéri, hogy ezeken a csatornákon hívjuk fel a figyelmet. Mert kérdéses, hogy mi az elavult, és mi a modern. Jósikának az egyik legutolsó regénye jellegzetes olyan szempontból, hogy a honvágynak és az emlékezetnek a regénye. Ebből a regényből és Jósikának más műveiből is kitűnő filmeket lehetne készíteni. Az az ellentmondás a kiállításban, hogy az egyik legelavultabb, legkevésbé olvasott Jósika Miklóst a legmaibb hordozóeszközök által kívánjuk bemutatni a közönségnek.”

Forrás: Magyar Rádió, Szonda