175 éve született Lev Tolsztoj

Az orosz író ugyanis a filozófia és a történelem alapkérdéseit nemcsak „feszegette”, hanem megoldásokat is kínált, amelyeket persze nem sokan fogadtak el. Az orosz cárt például egy polgárháború veszélyére figyelmeztette…

Tolsztoj életét számtalanszor feldolgozták már, ezért csak pillanatokat villanthatunk fel pályafutásából. A régi időszámítás szerint Lev Nyikolajevics Tolsztoj gróf 1828. augusztus 28-án született (ezt ma már szeptember 9-ének mondhatjuk), a családi birtokon, az azóta már legendássá lett Jasznaja Poljanán. Édesanyja Tolsztoj kétéves korában meghalt, s minthogy fénykép sem maradt utána, a felnőtté váló író még felidézni sem igen tudta őt. Nevelését és a családanyai szerepet ekkor egyik nagynénje veszi át. Kilencéves korában a família Moszkvában bérelt egy házat, ám nem sokkal ezután, 1837-ben édesapja egy barátjához utazva életét vesztette, sőt, nagymamája is ekkor halt meg. Mindez a fiatal Tolsztojt drámaian érintette, s a boldogság és a halál kérdése ezután már sohasem hagyja nyugodni.

Tanulmányok és sikertelenségek

Tolsztoj tanulmányai igen nehezen indultak. Egy másik nagynénje unszolására (az előző szintén elhalálozott időközben), másodszori próbálkozásra sikerül magát felvétetnie 1844-ben a Cári Kazáni Egyetemre, ahol azonban nemcsak jegyei voltak rosszak, hanem a társaságba sem tudott igazán beilleszkedni. Egy írásos kérelme fennmaradt ebből az időszakból, amelyet az egyetem rektorának, az akkor már világhírű államtanácsosnak és lovagnak, a híres matematikusnak, Nyikolaj Ivanovics Lobacsevszkijnak címzett, s amelyben felvételi vizsgára bocsátását kéri. (Lobacsevszkij végül megadta az engedélyt.) Előbb így a keleti nyelvekkel foglalkozik, egy év múlva viszont a jogi karra vált át.

Tolsztoj külső megjelenése, modora nem volt magával ragadó: a nők unalmasnak találták, barátai alig voltak, így az egyetemet be sem fejezve, a „sikertelenségben tobzódva”, 1847-ben visszatért Jasznaja Poljanára (amelyet abban az évben kapott meg örökségként). Nem véletlenül maradhatott fenn az alábbi mondása: „Nem az a kedves, aki szép, hanem az a szép, aki kedves.”

Nem sokkal később azonban ráunt a vidéki életre, és Moszkvába költözött, ahol megszállottként szerencsejátékokba kezd. 1849-ben már Szentpéterváron találjuk, hogy letegye jogi vizsgáit, ám nem csak ezzel foglalkozik, hanem elkaszinózza a pénzét, és ezért birtoka egy részét el kell adnia. 1850-ben Moszkvába tér vissza, ahol vagyonának eljátszásán ügyködik megint. Erdői és órája esnek ezúttal „áldozatul”. Iszik és játszik.

A hadsereg és az első irodalmi alkotások

Két év múlva a hadsereg kötelékében látjuk viszont: bátyjával együtt a Kaukázusba kerül. Az ottani harcokról nemcsak a csecsen háború mai, XX-XXI. századi veteránjai mesélhetnének, hanem Lermontov is megörökítette ezt a harcot a „Korunk hősében”. Tolsztojt mindez nem az akkori, hanem a gyermekkori élmények feldolgozására ösztönzi: ekkor kezdi önéletrajzi trilógiájának első részét, a Gyermekkort papírra vetni.

1853-ban megkezdődik a XIX. század egyik legértelmetlenebb küzdelme, a krími háború. A cári Oroszország veszít, Angliával, Franciaországgal, Törökországgal és a kicsiny Piemonttal szemben. A háború a győztesek szempontjából is értelmetlen, hiszen a területet sem Anglia, sem Franciaország nem tudja és nem is akarja megtartani, viszont óriási vérveszteségeket szenved minden résztvevő. (Az egyetlen haszonélvező a piemonti miniszterelnök, Cavour, aki parányi hadseregének bevetésével az olasz egység megteremtéséhez szerez nemzetközi támogatást.) Mindez azonban Tolsztojt, a Szevasztopolnál hősiesen, de hiába harcoló orosz hadsereg tagját súlyosan elgondolkoztatja. Ezek a tapasztalatok később a Háború és békében tűnnek fel kissé transzformálva. Újabb írása azonban továbbra sem a harcokról szól, hanem folytatja önéletrajzi írásait. (Ennek a háborúnak az értelmetlenségét angol oldalon Tennyson örökíti meg, többek között híressé vált, A könnyűlovasság támadása című költeményében.

Tolsztojra visszatérve, 1856-ban bátyja, Dimitrij is meghal. A családi tragédiák mellett ekkor próbálja meg idealizmusát a gyakorlatban is kipróbálni. Szeretné felszabadítani jobbágyait és átadni nekik a földet, de azok gyanakodva visszautasítják ajánlatát. Három év múlva újra próbálkozik az emberbaráti intézkedéseiről is méltán híressé vált író: iskolát nyit Jasznaja Poljanán, ahol saját pedagógiai elméletét kísérli meg valóra váltani. Tankönyveket is ír.

Háború és béke

Oroszország 1862-ben ünnepli a Napóleon fölött aratott diadal félévszázados évfordulóját. Ez adja az erőt ahhoz, hogy 1863-ban Tolsztoj elkezdje írni a Háború és békét, amelyet hat év múlva fejez be. Tíz év múlva, 1873-ban vág neki az Anna Kareninának, amely 1877-ben készül el.

Még 1862-ben feleségül veszi Szofija Andrejevna Berszet. Számos gyermekük születik, de közülük több is idő előtt meghal. Az első évek még boldogságban teltek, ám Tolsztoj világnézetében bekövetkezett fordulatot az asszony már képtelen volt követni. A férje azonosulni akart a néppel, s családjával együtt paraszti munkát végezni. Egyesek szerint amikor Tolsztoj megszabadult tulajdonától, a családtagok megosztották a birtokot maguk között, mintha Tolsztoj meghalt volna. Más források viszont úgy idézik fel a később megromlott kapcsolat egyik drámai pontját, hogy 1891-ben Tolsztoj lemond minden szerzői jogdíjáról, és összes vagyonát jobbágyainak akarja átadni. Fiai és felesége azonban ellenkeznek, és így inkább családjára hagyja a birtokot.

Az úgynevezett tolsztojánus nézetek is ezekben az évtizedekben születnek: ezen elvek alapja, hogy mindenki jónak és tisztának születik, csupán a körülmények teszik rosszá az embereket, vagyis a társadalom a hibás. Tolsztoj támadja a szociális egyenlőtlenséget, a hatalom kényszerítő eszközeit és az egyház hatalmát. Ugyan 1878-ban, ötvenévesen felveszi a kereszténységet, ám 1901-ben kiközösítik az Orosz Ortodox Egyházból, miután megírja Feltámadás című művét. A hivatalos körökkel sincs túl jó viszonyban: 1902-ben levelet ír a cárnak, és arra figyelmezteti, hogy ha nem ad szabadságot Oroszországnak, polgárháború fog bekövetkezni. Nem hallgattak rá, s noha az 1905-ös forradalmat még megéli, a bolsevik hatalomátvétel idején már nincs az élők sorában…

1910-ben vonaton próbál elmenekülni feleségétől, ám megbetegszik, és ezért megáll Asztapovo faluban. Pár nap múlva meghal.