Ausztráliából vagy Európából érkeztek Amerika őslakói?

Mexikóban nemrégiben találtak egy koponyát, amely arra utal, hogy esetleg az óceániai térségből is jöhettek embercsoportok az Újvilágba. A koponya különlegessége egyes kutatók szerint az, hogy nem mongolid, hanem ainuid (egy Japánban ma is élő népcsoporthoz, az ainukhoz hasonló) vonásokat mutat. Gyökeresen átalakíthatja az Amerika benépesüléséről alkotott eddigi teóriákat egy mexikói felfedezés. Mostanáig ugyanis az a hipotézis tartotta magát, hogy a kelet-szibériai Kamcsatkáról érkező, ázsiai eredetű csoportok voltak az első lakók. A jégkorszak idején szárazon is járható, befagyott Bering-szoroson keresztül mongol eredetű népesség jutott ugyanis az Újvilágba. Ezt egy 13-14 ezer évvel ezelőtt létező kultúra fennmaradt emlékei bizonyítják. A Clovis-kultúrának nevezett civilizáció a Bering-szorostól Alaszkába, majd innen, észak-nyugatról terjeszkedett dél felé, és sajátos, különleges nyílhegyeket hagyott maga után egyre nagyobb térségekben, 13 600 évvel ezelőtt. A vadászattal gyakorlatilag kiirtották Észak-Amerika állatvilágát, így például a mamutokat és az oroszlánokat.

A Clovis-kultőra előtt is létezett civilizáció?

Az utóbbi időben azonban egyre szaporodnak a jelek arra, hogy a Clovis-kultúra előtt is voltak lakói Észak- és Dél-Amerikának. Chilében (tehát az egyik legdélebbi területen) 15 ezer éves, „pre-clovisi”, vagyis Clovis előtti nyomokat találtak, és ezek egészen más kultúrákat képviseltek. Így például ezek a törzsek nem vadásztak nagytestű állatokra.

Észak-Amerikában is akadnak bizonyítékok az eltérő eredetre: a legismertebb ezek közül az úgynevezett Kennewicki Ember, amelynek koponyája 9300 éves, és egyáltalán nem mongolid, hanem ainuid vonásokat mutat. Az ainuk ma Japánban élnek, valószínűleg egy olyan ősi rassz maradványát képezik, amelynek más leszármazottjai az ausztralid, melanezid és más népcsoportok. (Az ainuk voltak minden bizonnyal Japán őslakói, de a mai japán népesség zöme mongolid eredetű, és az ainuk jelentősen visszaszorultak: a négy nagy japán sziget közül csak az északin, Hokkaidón élnek nagyobb számban.)

Minthogy azonban genetikai vizsgálatok szerint az indiánok nem hordoznak Japánból származó géneket, a szibériai-mongolid elmélet nem ingott meg, és így az amerikai kutatók, sőt maguk az indiánok sem tartják magukat az ainuk leszármazottainak – írja az osztrák Die Presse.

Harc a koponyákért

Ezzel az amerikai és az indián vélemények egybecsengése véget is ér, miután a két csoport tudományos háborút folytat a koponyákért: törvény szerint ugyanis felmenőik az indiánok tulajdonát képezik, éppen ezért nagyon nehéz tudományos vizsgálat alá vetni az Egyesült Államokban egy földben talált, ősi koponyát.

A kutatás máshol sem egyszerű: sokáig a tudósok azt hitték, hogy sikerült megtalálniuk a kamcsatkai mongolidok ”bázistáborát”, ahonnan Amerikába indultak a Bering-szoroson át. Egy szovjet-orosz tudós gyakorlatilag monopolhelyzetet élvezve a kutatások során, feltárt egy települést Kamcsatkán, Uski Lakét, amelyet ő 1978-ban 16, 8 ezer évesre datált. Ez megfelelt volna a Clovis-kultúra ősének, ám az antropológus halála után özvegye lehetőséget adott amerikai specialistáknak is a feltárások megismétlésére, illetve ellenőrzésére. Az amerikaiak azonban 13 ezer évesre tették a település korát, a Clovis-kultúra képviselői pedig ekkor már legalább hatszáz éve Észak-Amerikában tartózkodtak.

Az általános elméletek kiötlői a következő csapást Közép-Amerikából szenvedték el. Egy spanyol-mexikói kutatócsoport egy viszonylag fiatal koponyát talált, amely a pericu népcsoporthoz tartozhatott. (A pericuk Mexikó egyik félszigetén éltek egykor, de mára kihaltak.) Ez a koponya semmilyen hasonlóságot nem mutatott a mai indiánokéval, és nem is északról, vagy Szibériából származhatott, hanem Dél-Ázsiából és/vagy Ausztráliából. Ehhez a hipotézishez jól igazodik egy különleges lelet: ausztrál sziklarajzokat, festményeket találtak nemrégiben Dél-Amerikában.

Új elméletek

Mindezek után új elméletek kezdenek szövődni: Amerika talán nem egy ütemben, hanem több hullámban népesült be. Ezen hullámok során érkezhettek ide népcsoportok Észak-Ázsiából (a Bering-szoroson át), de a tengereken, óceánokon is áthajózhattak egyes törzsek Dél-Ázsiából, Ausztráliából, sőt vannak olyan feltételezések, hogy akár Európából is. Húszezer évvel ezelőtt ugyanis Észak-Spanyolországban és Dél-Franciaországban egy olyan népcsoport élt (a solutreanokról van szó), amelyek kézműves munkáihoz hasonlóakat találtak Amerikában is, kőből készített késeik mintázata pedig szintén hasonló volt.

Akárhonnan is érkeztek az első betelepülők, alighanem véres harcok eredményeként maradtak fenn közülük a jelenlegi indián törzsek: a Kennewicki Ember csontjai súlyos sérülésekről tanúskodnak és más leletek is azt mutatják, hogy 9000 évvel ezelőtt hatalmas küzdelem dúlt az Újvilágban. Ennek eredménye lehet az, hogy genetikailag sokkal homogénebb a mai indiánok arculata, mint ahogyan azt a régészeti leletek indokolnák.