E napon született Szádeczky-Kardoss Elemér, a hazai geokémia megalapítója
1903. szeptember 10-én született Kolozsváron Szádeczky-Kardoss Elemér geológus, geokémikus, az MTA levelező tagja, egy patinás magyar tudóscsalád sarja.
A kétszeres Kossuth-díjas kutató – az elismerést 1949-ben és 1952-ben is megkapta – tudós famíliába született. Édesapja, Szádeczky-Kardoss Gyula geológus, mineralógus, vagyis ásványkutató volt – a Székelyföld geológiai kialakulásával igen sokat foglalkozott (sírja a nevezetes kolozsvári temetőben, Házsongárdban található). Elemér nagybátyja, Szádeczky-Kardoss Lajos pedig történész, irodalomtörténész, egyetemi tanár, aki a két világháború között egy ideig nemzetgyűlési képviselő is volt. A család ugyancsak híres tagja a későbbi generációkból Szádeczky-Kardoss László, aki 1959-ben, az Élet és Tudomány 18. számában „Felségjog a világűrben” címmel hazánkban elsőként adott közre világűrjogi tanulmányt. Szádeczky-Kardoss Samu professzor pedig a már említett Lajoshoz hasonlóan történész lett, s fő kutatási területei közé tartozott az avarok históriája.
Nincsenek véletlenek?
Mindezek után nem véletlen, hogy Szádeczky-Kardoss Elemér folytatta elődei és rokonai útját, és diplomáját a budapesti tudományegyetemen szerezte meg 1926-ban. Pályáját a soproni egyetemen kezdte tanársegédként, az egyetemi tanári rangot tíz évvel később, 1936-ban szerezte. 1948-ban dékán lett, közben a budapesti egyetemen magántanárként oktatott, 1931-től – amint az az Életrajzi Lexikonban is olvasható.
A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem első rektoraként 1948-50 között a borsodi megyeszékhelyen dolgozott. Majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) ásvány-kőzettani tanszékének professzora. Itt már 1950-ben a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával létrehoztak egy kis számú, de jól finanszírozott kutatócsoportot a geokémia fejlesztésére. Nem véletlen, hogy 1955. január elsején e helyen szervezte meg az MTA Geokémiai Kutatólaboratóriumát Szádeczky-Kardoss Elemér, aki később itteni igazgatóként ment nyugdíjba.
A szénkőzettan és a geokémia hazai megalapítója
Az üledékképződéssel kapcsolatos több felismerés, a mélységi vizek osztályozása, az első karsztvíz-térkép összeállítása mind-mind Szádeczky-Kardoss nevéhez fűződik. Ő alapította meg gyakorlatilag Magyarországon a szénkőzettant és a geokémiát. Megalkotta a transzvaporizációs elv bevezetésével a magmás kőzetek új genetikus rendszerezési elvét, az univerzális ciklustörvény alapjait. Kidolgozta a metamorfit térképszerkesztés alapelveit, az ország természeti erőforrásainak kutatási és feltárási fő irányát.
Nevéhez fűződik a lemeztektonika hazai bevezetése. Ez az elmélet ma már az általános és középiskolai földrajz tananyag részét képezi, de korábban nehezen fogadta el a tudományos közvélemény. A lemeztektonika egyébként azon a gondolaton alapul, hogy a kontinensek és óceánok kialakulását meghatározzák a földkéreg lemezeinek mozgásai. Így például a Dekkán-pajzs (ahol a mai India nagy része fekszik) Ázsiának ütközése gyűrte fel a Himalája hegységet. Az Arábiai-félsziget és Afrika „szétnyílása” hozta létre a Vörös-tengert. Természetesen a lemeztektonika nem minden földtani jelenséget magyaráz meg, de a kontinensek kialakulását igen jól modellezi, és máig a leghasznosabb földtani teóriák közé tartozik.
Szádeczky-Kardoss Elemér szervezte meg az MTA Föld- és Bányászati Tudományok Osztályát (1965-ben), amelynek titkára és 1976-ig elnöke volt. Hosszú ideig szerkesztette az Acta Geologica folyóiratot. Monográfiáinak, tanulmányainak száma meghaladja a kétszázat. Nagybátyjához hasonlóan ő is bekerül a parlamentbe: igaz, ő nem a Horthy-korszak, hanem a szocializmus idején ül az országgyűlésben.
A Magyarhoni Földtani Társulat Szabó József-emlékéremmel tüntette ki Szádeczky-Kardoss Elemért, ami azért is különleges, hiszen édesapja, Gyula éppen Szabó József mellett tanársegédkedett egykor a budapesti tudományegyetemen.
Emlékét ösztöndíj is őrzi
Szádeczky-Kardoss Elemér főbb művei közé tartozik a Rendszeres ásványtan (Miskolc, 1950), a Szénkőzettan (Bp., 1952), a Geokémia (Bp., 1955), A Föld szerkezete és fejlődése (Bp., 1968) és a Geonómia (Bp., 1974).
Szádeczky-Kardoss Elemér 1984. augusztus 23-án hunyt el. Emlékét őrzi, hogy az MTA Szádeczky-Kardoss Elemér díjat és ösztöndíjat is létrehozott, amelynek kiosztására idén szeptemberben is sor kerül. A díjra a földtudományok területén tevékenykedő 40 év alatti oktatók és kutatók pályázhatnak.