Kelta „sóiparvidékre” találtak Lotaringiában
A lotaringiai Seille folyó völgyében 2001 óta folynak kutatások, amelyek célja a Krisztus előtti VI. századi sóbányászat körülményeinek tisztázása. A párizsi Le Monde beszámolója szerint az eddigi vizsgálatok, feltárások, a helyszínen talált leletek arra utalnak, hogy ipari méretű volt a több mint 2500 évvel ezelőtti tevékenység a mai Franciaország keleti részén.
Mindezt a Seille völgyében találták törmelékek, kisebb-nagyobb tárgyak, sőt kemencék is bizonyítják. A mintegy 200 millió évvel ezelőtt keletkezett, több tucatnyi méter vastagságú sórétegek könnyen megtalálhatók itt, nem véletlen tehát, hogy az ásványkincs kiaknázása évezredek óta folyik a térségben.
A régészek most egy Marsal nevű településtől néhány száz méterre vizsgálódnak, ahol egy körülbelül 30-40 méteres árokban kilenc kemencét találtak, amelyek egyébként egy 120 méter hosszú rendszer részét alkotják. Mindez azt bizonyítja, hogy a vaskorszakban iparszerű mérteket öltött a sóbányászat, illetve a sófőzés a térségben.
A kemencék 2-3 méteres nagyságúak, kövekből és agyagból készültek. (A kövek szerepe a hő tárolása volt.) A kemencékbe körülbelül ötven centiméteres átmérőjű földdarabokat raktak, legalább egy tucatnyit, és ezekből a sótartalmú anyagokból igyekeztek kinyerni az értékes ásványkincset. A sóoldatokból megpróbálták elpárologtatni a vizet, ám az így nyert anyag még mindig nem volt elég tiszta az emberi fogyasztáshoz. Többek között gipszet, káliumot és agyagot is tartalmazott – magyarázza a feltárás vezetője, Laurent Olivier. Éppen ezért nem melegítették fel túlzottan az oldatot, hanem amikor a víz forrni kezdett, a sóréteg pedig hártyaszerűen a felszínen maradt, ezt tulajdonképpen lefölözték a folyadékról.
Európában féltucatnyi sókészítő helyet ismernek a Krisztus előtti VI. századból. Ezek közül valószínűleg a Seille völgyében lévő volt a legjelentősebb, évi tízezer tonna sót állítottak elő – itt egyébként kelták, illetve gallok foglalkoztak a kitermeléssel.
| A só „kelta” eredete |
A kősó tudományos neve: halit. A szó etimológiája, eredete igen érdekes: „hal” kelta nyelven ugyanis sót jelent. Számos helynév őrzi ennek emlékét. Például Hallstatt az ausztriai Salzkammergutban (Salz egyébként sót jelent németül, a tájegység neve sem véletlen tehát…) vagy Halle a Saale folyó mellett Németországban. Hallstatt a világ első ismert sóbányája; itt már a bronzkorszakban megindult a kősó fejtése. Jellegzetes kultúra alakult itt ki: erről nevezték el a vaskorszak első felét Hallstatt-kornak. |
Felszínre hoznák az ókori hajóroncsot és értékes rakományát
A hajó egy, az ókorban igen értékesnek számító rézötvözetet szállított.
Képeken az ikonikus Las Vegas-i hotel felrobbantása
A Tropicanát egy ünnepség keretében semmisítették meg.
Dél-koreai írónő kapja idén az irodalmi Nobel-díjat
Han Kang intenzív, a történelmi traumákkal szembenéző és az emberi élet törékenységét feltáró költői prózájáért részesül a díjban.
Kivételes kincsre bukkantak a Somlón
A több ezer éves ékszer már megtekinthető.
Ókori aranymaszkokat sikerült lefoglalni
A csempészeket pont a műkincsek eladása előtt sikerült elkapni.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
