A Pinochet-puccs harmincadik évfordulója

Idén szeptember 11-én „ünnepeljük” tehát a demokratikus chilei rendszer megdöntésének harmincadik évfordulóját, és mint az alábbiakból kiderül, ebben is jutott jócskán szerep az Egyesült Államoknak. Csakhogy miközben 2001-ben az áldozatok voltak amerikaiak, addig 1973-ban a chilei polgári lakosság szenvedte meg a CIA által támogatott Pinochet-puccsot.

Tisztázatlan részletek

A chilei katonai puccs és az azt követő Pinochet-diktatúra (1973-1990) számos részlete máig nem tisztázott. Az akkor eltűnt mintegy 1200 ember közül nyolcszázról még mindig nem tudni semmit, s a hadsereg még ma is különleges előjogokat élvez a dél-amerikai ország politikai életében. A fegyveres erők kiváltságos helyzete továbbra is akadálya a teljes igazság kiderítésének, noha már tizenhárom éve választott kormánya van Chilének – állapította meg az évforduló elé írt háttéranyagában a The Economist című brit folyóirat.

Salvador Allende, Chile elsõ szocialista elnöke 1970-ben, társadalmi és gazdasági igazságosságot hirdetve került hatalomra. Kevéssel választási győzelme után nagyszabású államosításba és kollektivizálásba kezdett. Allendének elég törékeny koalíciót sikerült csak összehoznia, ebből következően lavíroznia kellett még a saját pártján belül is. Az árak nőttek, az infláció elszaladt, a feketepiac átvette a valós piac szerepét és a sorbaállásoké lett a főszerep. Allende elnöksége alatt súlyos, válságos helyzetbe került a chilei gazdaság, sok chilei mégis valóságos megváltót látott az elnökben. Mint tudjuk, a megváltót Júdás, saját tanítványa árulta el, Allende uralmával pedig saját vezérkari főnöke, Augusto Pinochet tábornok számolt le.

Az USA szerepe

A gazdasági összeomlás mellett a kor hidegháborús hangulata is Allende bukását siettette. Az Egyesült Államok akkori kormánya nem tudta, nem akarta lenyelni, hogy újabb marxista hatalom kibontakozásának jelei mutatkoztak az amerikai földrészen. Nem akarván elviselni egy „újabb Kubát”, a Központi Hírszerzõ Ügynökség (CIA) aktív tevékenységet fejtett ki előbb azért, hogy megakadályozza Allende hatalomra jutását, utóbb azért, hogy megbuktassa a szocialista elnököt, végül pedig azért, hogy segítse hatalmon maradni Augusto Pinochet tábornokot és katonai juntáját. (Az amerikai segítség nem véletlenül kellett Pinochetnek: állítólag a chilei kongresszus néhány befolyásos tagja tervelte ki a puccsot és a tábornoknak csak átmeneti szerepet szántak eredetileg.)

Az amerikai beavatkozás mértéke 1999-ben és 2000-ben vált egészen világossá, amikor Bill Clinton akkori amerikai elnök megnyitotta a nyilvánosság számára a CIA és az amerikai külügyminisztérium erre vonatkozó dossziéit. Ezek egy része az NSA-archívumban elérhető. Egyértelműen kiderül az iratokból, hogy Richard Nixon akkori elnök felhatalmazta Richard Helms akkori CIA-főnököt az Allende-kormány megtorpedózására.

Az 1973. szeptember 11-i katonai puccs véget vetett Allende kísérletének, s az államfő a chilei légierő és a szárazföldi csapatok tankjai által szétbombázott elnöki palota romjai között önkezével vetett véget életének (feltehetőleg). A katonai diktatúra szabadpiaci reformokat vezetett be, és figyelemre méltó gazdasági eredményeket ért el. Ezzel párhuzamosan azonban brutálisan elnyomott minden ellenvéleményt, s 17 évi uralma alatt mintegy háromezer embert gyilkolt meg politikai meggyőződése miatt. A megkínzottak száma nem ismeretes, egyes becslések szerint több százezerre tehető. Napjainkban, tizenhárom évvel a demokrácia helyreállítása után sem ismeretes még a teljes igazság a diktatúra bűneiről, noha az Igazság és Megbékélés Nemzeti Bizottsága közzétett ezekről egy jelentést a kilencvenes évek elején. Ricardo Lagos jelenlegi elnök kormánya augusztusban újabb kampányt indított, hogy fellebbentse a titkok fátylát. Kezdeményezésének lényege, hogy a diktatúra „kis bűnöseinek”, a parancsok egyszerű végrehajtóinak elnéző ítéletet vagy egyenesen büntetlenséget ígér, ha információkkal szolgálnak a diktatúra éveiben elkövetett emberjogsértésekről. Azt reméli ettől, hogy elvághatja vele az összetartó hallgatás szálait, amelyek most szorosan egymáshoz kötik az akkori fő bűnösöket és parancsaik végrehajtóit.

A Pinochet-fiú megbékélést szeretne

Mintegy háromszáz idevágó ügy van jelenleg a chilei bíróságok előtt, de még csak maréknyi volt katonatisztet ítéltek el, és azok is meglehetősen kényelmes körülmények között – komfortosra alakított börtöncellákban vagy kaszárnyákban – töltik viszonylag enyhe büntetéseiket. Ez a hadsereg továbbra is nagy politikai befolyását jelzi. Néhány langyos nyilatkozattól eltekintve a hadsereg, amelynek 1998-ig Pinochet maradt a főparancsnoka, még nem kért bocsánatot, nem mutatott semmilyen megbánást akkori szerepe miatt.

Ugyanakkor Augusto Pinochet fia, Marco Antonio úgy nyilatkozott a BBC-nek, hogy reméli: a chileiek jobb- és baloldalon egyaránt meg tudnak végre békélni múltjukkal. Marco Antonio Pinochet szerint „emlékezhetünk a múltra, de nem élhetünk benne. A jövőbe kell néznünk.” A Pinochet-fiú egyébként bízik abban, hogy egyszer tényleg sikerül megszüntetni a chilei társadalom megosztottságát.