Nobel-díjas amerikai közgazdászok Budapesten

Az intézményi közgazdaságtan az ökonómia egyik feltörekvő ága, amely a hagyományos, „főáramlatba tartozó” közgazdaságtani gondolkodással szemben nagy fontosságot tulajdonít a gazdaság és a társadalom intézményrendszerének, a jog és a közgazdaságtan összefüggéseinek, a szabályozásoknak, a szerződéseknek, és a bizalom problematikájának. A kollektív döntésekkel szintén foglalkozik ez az irányzat – mondta a konferencia előtt Chikán Attila, a rendezvénynek helyszínt adó Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem rektora.

A tanácskozás előtti sajtótájékoztatón részt vett a két Nobel-díjas tudós is. A 2002-es kitüntetett, Vernon L. Smith arról beszélt, hogy a laboratóriumi kísérletek a közgazdaságtanban is nagy haszonnal járhatnak. (Ő egyébként ezekét a vizsgálatokért kapott Nobel-díjat. Az úgynevezett szélcsatorna-kísérletekben a valóságos viselkedést próbálta tesztelni, és rájött arra, hogy piaci helyzetekben az emberek igenis kifejezetten racionálisan döntenek, és képesek a klasszikus közgazdaságtan elvárásainak megfelelő cselekedetekre.)

Douglass C. North, az 1993-as közgazdasági Nobel-díjas, aki az üzleti etikával és a gazdaságtörténettel egyaránt foglalkozik, elmondta: az utóbbi évek könyvelési botrányai azt bizonyítják, hogy Amerikában a kilencvenes években könnyen lehetett nagyon sok pénzt keresni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az erkölcs változna, csupán az erkölcs ára módosul – tette hozzá.

A konferencia nyitónapján, csütörtök este North előadást is tartott a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen. Beszédében a tudós kifejtette: az intézményi közgazdaságtan nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy megértsük az egyes országok közötti különbségeket. Nem egyszerűen a gazdasági, hanem a szociális, kulturális és jogi eltéréseket is vizsgálják az institucionális (intézményi) iskola kutatói. Így például North elemezte a latin-amerikai országok, az Egyesült Államok, Kína és Oroszország különböző időszakokban játszott szerepét.

A Nobel-díjas tudós kiemelte, hogy a latin-amerikai országok hiába vették át a prezidenciális (elnöki) alapú jogrendszert az Egyesült Államoktól. Dél-Amerikában ugyanis, az eltérő kulturális és szociális háttér miatt nem sikerült stabil demokráciát megvalósítani. Oroszországban pedig 1917 után kísérletet tettek a kommunizmus bevezetésére, pár év múlva azonban éppen Lenin volt az, aki a NEP, az új gazdaságpolitika meghirdetésével újra teret engedett a piaci erőknek (látva, hogy összeomlik a szovjet-orosz gazdaság). A húszas évek végén aztán Sztálin vezette be a tervgazdaságot, amely a szovjet rendszert olyannyira jellemezte, egészen a hetvenes-nyolcvanas évek pangásáig.

Kínáról szólva North elmondta: nem szabad nyugati mércével nézni a világ legnépesebb országát. Kétségtelen, hogy Kínában nincs jogállam, sőt jogbiztonság, a tulajdon szentsége sem érvényesül. Ennek alapján azt gondolhatnánk, hogy nem indulhat be a gazdasági növekedés egy államban. A nyugati előítéletek azonban úgy tűnik, egyelőre nem érvényesek Ázsiára: Kínában ugyanis nem a jogbiztonság, hanem a decentralizáció a hatékony növekedés alapja. A rendszer lényege az, hogy a pekingi kormányzat rájött arra, hogy nem tudja megfelelően irányítani a központból a hatalmas országot, ezért a hatalmi jogosítványokat szétosztotta a tartományi hatóságok között. Egyelőre ez a szisztéma – úgy tűnik – működőképes, de természetesen North hangsúlyozta, hogy a jelenlegi állapotról, és nem a jövőről beszélt.