Az erőltetett menet kezdete

Radnóti Miklós 1909. május 5-én született Budapesten. Édesanyja és ikertestvére a szülésbe belehalt. 1921-ben édesapja, Glatter Jakab is elhunyt. Ezután nagybátyja, Grosz Dezső neveltette. Budapesten tett kereskedelmi iskolai, majd gimnáziumi érettségit. 1927-28-ban a csehországi Reichenberg (Liberec) textilipari főiskoláján tanult. Ezután barátaival együtt indította az 1928 című folyóiratot. 1929-től kezdve már csak Radnóti néven publikált (megváltoztatva vezetéknevét). Első versei megjelentek a Jóság című antológiában és többek között a Kortárs, a Nyugat, a Népszava, a Szocializmus, a Munkás Kórus, a Munka és a Valóság című folyóiratokban. 1930 tavaszán Budapesten jelent meg első verseskötete, a Pogány köszöntő, a Kortárs kiadásában. A kötet egyáltalán nem aratott sikert, Babits Mihály pedig kifejezetten elmarasztalóan vélekedett róla.

Radnóti 1930 őszén beiratkozott a szegedi Ferenc József Tudományegyetem bölcsészeti karára, magyar–francia szakra – mindez a szegedi Somogyi-könyvtár honlapján is olvasható az interneten. Második verseskötetének az Újmódi pásztorok éneke (1931) verseinek több mint a fele Szegeden keletkezett. A kötetet azonban elkobozták, Radnótit pedig izgatás és vallásgyalázás címén nyolcnapi fogházra ítélték, ezt Sík Sándor közbelépésére felfüggesztették.

1934-ben bölcsészdoktorrá avatták, doktori értekezésének címe Kaffka Margit művészi fejlődése, egy év múlva pedig tanári oklevelet is szerzett. 1935. augusztus 11-én házasságot kötött a szerelmes verseit már kora ifjúságától ihlető Gyarmati Fannival. A következő évben tette közzé a Nyugat című folyóirat a Járkálj csak, halálraítélt! című verseskötetét. 1937-ben Baumgarten-jutalmat kapott.

Zsidó származása miatt 1940. szeptember 5. és december 18. között munkaszolgálatos volt Szamosveresmarton. 1942. július 1-jétől Margittán, Királyhágón, Élesden, majd a hatvani cukorgyárban, végül a fővárosban szolgált. 1944. május 20-án ismét munkaszolgálatos lett. A német Todt-szolgálatnak a szerbiai Bor közelében felállított táborába, a Lager Heidenauba hurcolták; rézbányában és útépítésen dolgozott. 1944. szeptember 17-én innen indították el utolsó útjára. Erőltetett menetben nyugat felé hajtották a beteg, kimerült, elkínzott munkaszolgálatosokat. Radnótit a Győr megyei Abda község határában 21 társával együtt 1944. november 9-én agyonlőtték. Utolsó versei (az úgynevezett bori notesz) viharkabátjának zsebében a tömegsírba kerültek. A még maga összeállította, de utolsó verseivel bővített kötete Tajtékos ég címmel jelent meg a Révai kiadásában, 1946-ban.

Radnótira ma azért is emlékezünk, mert a legembertelenebb körülmények között is megőrizte a humanizmusba vetett hitét, és az élet szeretetét. 1944-ben írott razglednicái, utolsó, hetedik eclogája, illetve az Erőltetett menet című költeménye mind-mind erre emlékeztetnek és figyelmeztetnek…