A román nemzeti színek engedélyezése

A magyar kormány engedékenységét persze nem puszta önzetlenség vezérelte: 1914. július 28-án ugyanis kitört az első világháború, az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának. Ezután Oroszország azonnali mozgósítást rendelt el, s a szövetségi rendszerek működésbe léptek.

Oroszország, Franciaország és Anglia Szerbia védelmében, az antant oldalán lépett háborúba, velük szemben a Monarchia és Németország állt. Az olasz és a román kormány ekkor még a semlegesség álláspontját képviselte. Tisza István magyar miniszterelnök Magyarország beleegyezését csak akkor volt hajlandó megadni a háború megindításába, amennyiben Románia semleges marad az összecsapások során. A magyar vezetők 1914-ben erre láttak esélyt, és Tisza ezért tett engedményeket a hazai románságnak, s megpróbálta a háború idejére megbékíteni a nemzetiségeket.

Tisza politikája – utólag tudjuk – az Osztrák-Magyar Monarchia és a történelmi Magyarország összeomlásához vezetett. 1918-ra a duális monarchia vesztesként került ki az első világháborúból, és az időközben az antant oldalán mégiscsak harcba bonyolódó románok jutalmul megkapták Erdélyt, és a Bánát, illetve a Partium jelentős térségeit a történelmi Magyarország területéből. (Ausztriától Bukovinát szerezték meg, Bulgáriától Dobrudzsát, és Besszarábiára is kiterjedt ekkor a román állam, amely a két világháború között, illetve a Párizs környéki békék során érte el legnagyobb területi gyarapodását.)