Kőrösi Csoma Sándor nyomába szegődik egy magyar forgatócsoport

A feltehetőleg nem kevés megpróbáltatással terhes útról a film készítői november elején térnek vissza Magyarországra. A Csoma-legendárium című filmet a magyar tudós születésének 220. évfordulóján, 2004-ben szeretnék bemutatni a magyar mozikban.

A többnyelvűség jegyében

Szemző Tibor a készülő filmhez írt szinopszisában utalt arra, hogy évtizedek óta foglalkoztatja Kőrösi Csoma Sándor élete, sorsa. 1999 késő őszén Sári László íróval, orientalistával és Bethlenfalvy Géza tibetológussal – a Delhi Magyar Intézet akkori vezetőjével – a tibeti Kanamba utazott. Ebben az indiai városban töltötte Csoma Sándor életének és kutatásainak talán legfontosabb éveit, és gyakorlatilag itt készítette el híres tibeti-angol szótárát és nyelvtanát.

A filmhez forrásanyagként és a film pilléreként egyfelől a szovátai gyűjtést, az erdélyi Csoma-legendákat használták fel. Ezekből a legendákból, amelyek nem nélkülözik a humort sem, nem csak Csoma Sándor sorsának és életútjának főbb állomásai és helyszínei rajzolódnak ki, hanem egy legendás alak élete, gondolkodása, érzésvilága is.

A filmben elhangzó szövegeket különféle nyelveken, különböző narrátoroktól hallják majd a nézők. Ezt nem csak az indokolja, hogy a világjáró, kutató gondolkodásának és világának meghatározó eleme volt a soknyelvűség, hanem az is, hogy ezek a beszélt szövegek így egymástól különböző önálló zeneiséggel is bírnak. Nyelvi szakértőként Komoróczy Géza és Bethlenfalvy Géza segíti az alkotást.

A képi világ animációkból és indiai felvételekből tevődik össze

A film képi világa két szálon fut majd, kétféle képanyag pereg a néző előtt. Az egyik a legendáké: pasztellszínekkel megfestett grafikák, amelyeket Roskó Gábor festő, grafikus készít. A grafikák animáltak lesznek: a képek egy-egy részlete megmozdul, míg a kép egésze mozdulatlan. Az animációkat Papp Károly (Kása) készíti.

A másik szálon futó képanyag Indiában, Tibetben, a Himalája buddhista világába kalauzol. A film fekete-fehér, álom és a realitás határán, egyedi és egységes képi nyelven, álló képekkel vagy minimális kameramozgással operál. Kőrösi Csoma Sándor életének fontos helyszíneit követi, amely hol szinkronban van a szöveggel, hol éppen ellenpontozza azt, megint máskor önmagában áll, vagy atmoszférikus zenével, olykor reális atmoszférával, hangokkal társul. A Csoma-legendárium operatőre Szaladják István lesz.

Szemző Tibor ebben a filmjében is – mint korábbi rövidfilmjeimben, vagy azokban a filmekben, amelyekben mint zeneszerző dolgozott – kiemelt szerepet szán a zenének, különös tekintettel arra, hogy Csoma Sándor belső hangját keresik, és szeretnénk megszólaltatni. A film zenéjének kottaanyagát részben a Tibeti Halottaskönyv eredeti fanyomatainak felhasználásával dolgozza ki a rendező. A dallamok megírásában Hortobágyi László működik közre, valamint a Keleti Zenei Archívum hang és zenetárának anyagát használták fel.

A nyelvtudós a magyarok őshazáját kutatta

Csoma Sándor 1784. április 4-én született Kőrösön. A nyelvtudós, akadémikus, a tibeti filológia megalapítója a magyarok őshazáját kutatta, amelyet a belső-ázsiai Dzsungáriában, a mai Hszincsiang-Ujgur területen remélt megtalálni.

1819-től Törökországon, Perzsián, Afganisztánon és Indián át Nyugat-Tibetig jutott. Ott 1823-24-ben a zanglai lámakolostorban lerakta a tibeti nyelvészet alapjait, majd elkészítette az első tibeti nyelvtant. 1834-ben megjelent két műve – az angol nyelven írt tibeti nyelvtan és a tibeti-angol szótár – úttörő jelentőségű a keleti nyelvészet történetében. Összesen tizenhat európai és keleti nyelven állított össze szójegyzéket. 1842-ben eredeti tervének megvalósítására Tibet felé indult, de útja közben maláriában megbetegedett. Kőrösi Csoma Sándor az indiai Dardzsilingben halt meg, 1842. április 11-én.