A Csendes-óceán felfedezése

A Panama-csatornát nem Balboa fedezte fel, hanem egy másik spanyol kalandor, Don Rodrigo de Bastidas. Ő 1501-ben járt az Észak- és Dél-Amerikát elválasztó földszorosnál, s utána egy évvel meglátogatta ezt a helyszínt maga Kolumbusz Kristóf is. Amerika felfedezője egyébként negyedik, utolsó újvilági utazásán vett részt ekkor, 1502-ben.

A Panama-csatorna meghódítása, spanyol uralom alá hajtása 1508-ban vette kezdetét. Az első gyarmati települést szintén egy spanyol nemesi származék, Don Pedro Arias Dávila alapította, aki akkoriban a térség kormányzójaként állt a korona szolgálatában.

Balboa 1513-ban fedezte fel a Csendes-óceánt, átkelve a csatornán. A helybéli indiánok, illetve kísérői szóltak neki, hogy érdemes felmásznia egy magaslatra, mert onnan egy eddig ismeretlen tengert pillanthat meg. Eredetileg „Déltengernek”, Déli-tengernek nevezték (Mar del Sur) ezt a nagy vizet, miután a földszorostól délre helyezkedett el. Aztán a „csendes” jelző ragadt erre az óceánra (noha később bebizonyosodott, hogy ez korántsem tartós állapota e hatalmas víztömegnek). A Csendes-óceán mai nevét egyébként Magellánnak, a portugál hajósnak köszönheti, aki 1520 táján járt errefelé.

Hat évvel az óceán felfedezése után, 1519-ben lefejezték Balboát, miután összetűzésbe keveredett Pedrarias-szal, az ottani spanyol kormányzóval. Balboát egyébként annak a városnak, Aclának a főterén végezték ki, amelyet éppen ő alapított pár évvel azelőtt.

A Csendes-óceán felfedezése hatalmas lendületet adott a panamai gyarmatosításnak. Hamarosan városok alakultak a térségben, sőt a még délebbi hódítások gondolata is ekkor merült fel a spanyolokban. Így került sor nemsokára Peru, az inka birodalom leigázására is.