A Népművelési Minisztérium megalakulása

A tárca létrehozásáról már hónapokkal korábban, június 11-én megszületett a szükséges jogszabály, de a tényleges működés csak 1949 őszén kezdődhetett meg. Ezt részben az magyarázta, hogy Révai ekkor sokat betegeskedett, másrészt pedig a politikai helyzet is igencsak „fokozódott”. Időközben került sor ugyanis a Rajk-perre, amely a sztálinista kirakatperek legeklatánsabb példája volt Magyarországon. (Rajkot egykori elvtársai ítélték halálra, ezzel is „bizonyítva”, hogy ügynökök próbálják fellazítani a szocialista rendszert.)

A Rákosi-rendszer legsötétebb évei következtek 1949 után. Az új miniszter, Révai pedig a kommunista párt, az MDP főideológusaként irányította a Népművelési Minisztériumot. Ebben az intézményben az államtitkári posztot az a Losonczy Géza foglalta el 1949-ben, akit későbbi, 1956-os tevékenysége miatt hét év múlva börtönbe zárnak majd. (A Nagy Imre-per során vonták volna felelősségre, de máig tisztázatlan körülmények között halt meg 1957-ben, fogságban.)

A tárca megalakulásáról így ír Bolvári-Takács Gábor, a „Révai József és a Népművelési Minisztérium létrehozása” című tanulmányában: Révai egyébként betegségéből felépülve, 1949. szeptember 26-án a Rákosi Mátyás jelenlétében tartott házi ünnepség keretében hivatalosan is megnyitotta a minisztériumot. Kijelentette: “Az új minisztériumra azért van szükség, hogy állami eszközökkel is gyorsítsuk ennek az elmaradásnak a felszámolását, hogy az ideológia területén is tervszerű és szervezett harcot kezdjünk a kapitalista maradványok kiszorítására.”

Sajátos aktualitást adott Révai beszédének Bolvári-Takács szerint a Rajk-ügy. Kifejtette, hogy a kulturális fronton éppúgy szükség van éberségre, mint a politikában és a gazdaságban, és hogy a néphez hű értelmiségre ezután még inkább számítunk, mint eddig.

A Népmûvelési Minisztérium elsõ költségvetésének vitájában, 1949 decemberében, Losonczy Géza a Révai helyett tartott parlamenti expozéjában többek között kifejtette, hogy a minisztérium “azt tartja feladatának, hogy irányítást és támogatást nyújtson irodalmunknak és művészetünknek szocialista irodalommá és művészetté való fejlődésében”.

A sors tragédiája, hogy ugyanez a Losonczy Géza végül egy kommunista börtönben halt meg 1956 után, tisztázatlan körülmények között, miután részt vett a Nagy Imre-kormány munkájában. Ezzel szemben Révai József, aki a sztálinista magyar politika egyik legfőbb képviselőjeként ismert, háborítatlanul töltötte élete utolsó éveit. 1956-ban ugyan Moszkvába menekült, de 1957 februárjában hazahívták, hogy tanácsadóként segítse az MSZMP munkáját. Hazatérése után Kádár János ellen fordult, az országos pártértekezleten vereséget szenvedett. Ezután „elfogadta a többségi álláspontot”, és ismét kb-taggá választották. A politikai hatalomból egyre inkább kiszorulva, 1958 novemberétől haláláig az Elnöki Tanács tagja volt.