95 éve született David Ojsztrah

Ötéves korától tanult hangszerén, Pjotr Sztoljarszkijnál, míg végül az odesszai konzervatóriumot befejezte 1926-ban. Ekkor már a helyi szimfonikus zenekar szólistája volt.

Hamarosan az egész Sovjetunióban megismerték a nevét: előbb Kijevbe, majd Leningrádba hívták játszani. Az utóbbi helyen 1928-ban debütált. Ugyanebben az évben Moszkvába költözött, de ottani bemutatkozására 1929-ig kellett várni.

Ojsztrahot sokáig nem ismerték Nyugaton, minthogy a sztálini időkben a szovjet-orosz művészek a nemzetközi zenei élettől elzárva tevékenykedtek. Maga Ojsztrah sokszor az életéért is aggódhatott: a vidéki dácsából, ahol laktak, már minden szomszédot elvitt a titkosrendőrség, ezért a családtagok visszaemlékezései szerint minden nap rettegtek, hogy egyszer értük is eljön a GPU vagy az NKVD. Végül nem csengettek többet, Ojsztrahék megúszták a legkeményebb időket.

A harmincas évek második felében azonban külföldre is eljutott Ojsztrah. Csak második díjat nyert ugyan a Wieniawski-versenyen 1935-ben, megnyerte ugyanakkor 1937-ben a brüsszeli Ysaye-versenyt, amely a legkiválóbb ajánlólevél a legrangosabb koncerttermekbe.

Ennek ellenére a hamarosan bekövetkező második világháború egészen más termekbe vetette: játszott kórtermekben és a frontvonalon, az ostromlott Leningrádban és gyárakban is.

A háború után élete egyik nagy álma teljesült: Moszkvában 1945-ben Bach kettős versenyművét adták elő Yehudi Menuhinnal, a nyugati világ legünnepeltebb hegedűsével. Menuhin (aki egyébként szintén oroszországi eredetű zsidó családból származott) volt az első külföldi művész, aki a Szovjetunióba látogathatott a háború után.

1949-től rendszeresen koncertezett Magyarországon, pályája utolsó szakaszában nemcsak szólistaként, ideális kamarazenészként, hanem karmesterként is megismerhette a magyar közönség.

Ojsztrah tekintélyére, elismertségére mi sem jellemzőbb, hogy Hacsaturján és Sosztakovics is neki dedikálta első hegedűversenyét. (Hacsaturján egyetlen ilyen művet írt.) Ojsztrah a Sosztakovics-darabot adta elő 1955-ös New York-i debütálásákor. Prokofjev és még sokan mások is írtak egyébként műveket Ojsztrah számára, aki előszeretettel adta elő modern zeneszerzők alkotásait.

Természetesen nemcsak kortársakat játszott: leghíresebb felvételei közé tartoznak Csajkovszkij darabjainak előadásai, de Mozart-értelmezései is máig meghatározzák a zenei életet.

David Ojsztrah 1934 óta a moszkvai konzervatóriumban tanított. Tanítványai közé tartozik Gidon Kremer. 1960-ban Ojsztrah megkapta a legmagasabb szovjet kitüntetést, a Lenin-rendet. Ugyancsak kitüntette őt a londoni Royal Academy of Music és a római Conservatorio di Saint Cecilia.

David Ojsztrah 1974-ben hunyt el Amszterdamban.