John Coetzee dél-afrikai író az idei irodalmi Nobel-díjas

Coetzee (a holland név kiejtése: kutzé) 1940. február 9-én született Fokvárosban búr szülők gyermekéként. Édesapja ügyvéd, édesanyja tanárnő volt. Anyanyelve angol, bár beszéli az afrikaanst, a dél-afrikai búr telepesek nyelvét, iskoláit is angolul végezte.

Matematikát, majd nyelvészetet tanult, 1961-ben kapott diplomát matematika és irodalom szakon a fokvárosi egyetemen. 1962-ben Angliába költözött, ahol számítógépes programozóként dolgozott. 1965-től 1971-ig az Egyesült Államokban élt, a texasi egyetemen folytatott tanulmányokat, tanársegédként oktatott is. 1969-ben kapta meg az irodalomtudományok doktora címet. Dél-Afrikába való visszatérése után, 1972-től a fokvárosi egyetem előadó tanára, 1984 óta az irodalomtudományok professzora.

Barbárokra várva – egy elmebeteg nő belső világa

Első regénye Dusklands (Sötétség ) címmel 1974-ben jelent meg, ezt követte 1977-ben az In the Heart of the Country (Az ország mélyén) című naplóregénye, amelyben egy elmebeteg nő belső világát ábrázolja. Leghíresebb – magyarul is olvasható – regénye, a Barbárokra várva 1980-ban jelent meg. Az apartheid rendszert allegorikus formában ábrázoló regény egy távoli világban játszódik, amelyben a hatalom a barbárok jelentette fenyegetettségből meríti legitimitását.

Az állam egyik vezetője – a történet főszereplője – fokozatosan kérdőjelezi meg annak az elnyomó hatalomnak a létjogosultságát, amelynek ő maga is része. A külső fenyegetettség és az állami terror légkörében alapvető fontosságot nyer az egyén tisztessége, erkölcsi ereje. A regény az örök érvényű kérdésekből fakadó konfliktus mesteri megjelenítése. Regényével Coetzee elnyerte a legmagasabb dél-afrikai irodalmi elismerést, a CNA irodalmi díjat.

Számos díjjal tüntették ki

A dél-afrikai polgárháború borzalmait bemutató, 1983-ban megjelent The Life and Times of Michael K. (Michael K. élete és kora) című, hamar világhírűvé vált alkotásával John Maxwell Coetzee nemcsak a CNA irodalmi díjat, de a legrangosabb brit irodalmi elismerést, a húszezer fonttal járó Brooker-díjat is elnyerte.

1999-ben Disgrace (Szégyen) című regényével ismét Booker-díjas. A sötét hangvételű mű az apartheid megszűnésének hatását elemzi a fokvárosi egyetemről kirúgott irodalomprofesszor életét bemutatva, akinek sorsán át közvetve érzékelteti az egész dél-afrikai fehér közösség megváltozott életét.

Egy másik, szintén 1999-ben megjelent, The Lives of Animals (Az állatok élete) című regényében egy idős állatvédő írónő személyes konfliktusain át nyújt betekintést az állatvédelem bonyolult és ellentmondásos világába.

Eddig a Nobel-díj „örök várományosának” tartották

2001 végén Coetzee és élettársa, Dorothy Driver személyes okokból Ausztráliába, Adelaide-be települt át. Döntésének okára soha nem tért ki, egyik volt diákjának elektronikus posta útján adott nyilatkozatában kifejtette: elvágyott a nagyvárosból. Három CNA-díja és két Booker-díja mellett a Nobel-díj „örök várományosa” megkapta a nemzetközösségi íróknak a legjobb könyvért járó díját, a Lannan-díjat, valamint egy jeruzsálemi és egy ír irodalmi díjat is.

Életműve legkevesebb kilenc regényt, számos esszégyűjteményt és a Boyhood: Scenes from Provincial Life (Gyermekkor: Jelenetek a vidéki életből) című emlékírását öleli fel. Komor stílusa hű illeszkedik a halál és erőszak jellemezte sivár világ ábrázolásába. További regényei a Master of Petersburg (Pétervár mestere), Age of Iron (Vaskorszak). Legújabb regénye, az Elizabeth Costello egyebek között az író szerepével és hitvallásával kapcsolatos kérdéseket fejteget.