Elnökválasztás Csecsenföldön – egy hányattatott sorsú nép történelme

Nagy Péter kezdte a hódítást

Az Észak-Kaukázusnak ezt a kőolajban gazdag – Magyarország területének egyhetedét, mintegy 13 ezer négyzetkilométert kitevő – régióját az orosz birodalom a XIX. században kebelezte be. Nagy Péter cár már 1722-ben annektálta a szomszédos Dagesztánt, a harcos hegyi törzsek később azonban visszaszorították az oroszokat.

A XIX. század elején a legendás avar harcos, Samil imám vezette iszlám szövetséget – amelynek legkeményebb magját a csecsenek alkották – az orosz hódítók évtizedekig nem tudták legyűrni. Utolsónak, 1859-ben a muszlim hitű csecsenek adták meg magukat a túlerőnek, de sosem fogadták el az orosz uralmat.

Sztálin Kazahsztánba száműzte a csecseneket

A több ezer év óta a Kaukázusban élő – mindig félelmetes harcosok hírében álló – csecsen népet Sztálin, a véreskezű szovjet diktátor az ingusokkal együtt 1944-ben Kazahsztánba száműzte.

A deportálás tízezrek életébe került, s a nép csak 1957-ben, Nyikita Hruscsov alatt térhetett vissza ősi hazájába. A mai csecsenföldi politika ismert személyiségeinek többsége Kazahsztánban látta meg a napvilágot, köztük a Kreml által támogatott 51 éves Ahmad Kadirov ideiglenes köztársasági elnök is.

Függetlenségi törekvések 1991-től

Dzsohar Dudajev csecsenföldi elnök 1991 októberében kiáltotta ki a köztársaság függetlenségét. Az orosz erők 1994-ben bevonultak Csecsenföldre; Moszkva ellenőrzése alá tudta vonni a városokat, a déli hegyi körzetekben harcoló gerillákat azonban nem győzte le. A szakadárok 1996-ban visszafoglalták a fővárost, Groznijt, majd a felek által Haszavjürtben megkötött békeszerződés értelmében az orosz csapatokat kivonták. Moszkva ígéretet tett arra, hogy Csecsenföld öt éven belül függetlenné válhat.

Egy évvel később, 1997-ben a mérsékelt nacionalistának számító Aszlan Maszhadov katonai parancsnok megnyerte a Moszkva által is elismert elnökválasztást. A rettegett Sámil Bászájev hadúr lázadó csapatai élén 1999 augusztus-szeptemberében két katonai támadást indított Dagesztán ellen. Ez, valamint a mintegy 300 halottat követelő moszkvai lakóházrobbantások – amelyekért a Kreml a csecseneket tette felelőssé – arra késztették Moszkvát, hogy 1999 októberében újra megszállja Csecsenföldet; kezdetét vette a máig tartó második csecsen háború.

Putyin nem igazán szalonképes ígéretei
Vlagyimir Putyin orosz elnök – akinek elemzők szerint az előző elnökválasztáskor a malmára hajtotta a vizet a csecsenföldi háború, egyik legfőbb szlogenje az volt, hogy a csecseneket, ha kell a mellékhelyiségből is kifüstölik – ma már békefolyamatról beszél. Oroszország erővel nem nyerte meg a háborút, ezért békére törekszik, de a saját békéjére, amelyben a szakadárokat nem tekinti tárgyalópartnernek.

S jóllehet idén márciusban a csecsenföldi referendumon a lakosság többsége az új alkotmány mellett szavazott – amely Oroszország részének tekinti a térséget -, elemzők szerint éppen a párbeszéd hiánya akadályozza meg, hogy a vasárnapi elnökválasztás megbékélést hozzon a csecsen kérdésben.