Gorsium – újabb titkokra derült fény az egykori római településen
Az idei ásatási idényben folytatódott az egykori Pannóniában egyedülálló reprezentatív tér, a szent kerület fórumának kibontása Gorsiumban - mondta az ásatás színhelyén szombaton megrendezett bemutatón Fitz Jenő régészprofesszor.
A 90 méter hosszú, 45 méter széles térnek, a gorsiumi szent kerület központjának eddig mintegy kétharmadát bontották ki, és már kezd kibontakozni a fórum arculata – tette hozzá az ásatásokat 46 esztendeje irányító régész.
Mint elmondta, a tér északi részét reprezentatív fal zárja le, két oldalán egy-egy díszkúttal. A kutak között lépcsők vezetnek fel két nagyméretű csarnokhoz, amelyek közül a római korban az egyik a császárkultusz, a másik a tartományi gyűlés színhelye volt.
Kinek a tiszetletére épült a templom?
A régészeknek sikerült kibontaniuk a tér kövezetét, valamint egy kisebb építmény maradványait is, amely feltehetően egy oltár alapja lehetett. A tér két hosszabbik oldalát egy-egy templom zárta le, közülük az egyiket – amelyet már két éve feltártak – vagy az istenné nyilvánított császárok, vagy Augustus császár tiszteletére emelték, a vele szemben levő három cellás építmény a bennszülöttek isteneié volt. Annak feltárását jövőre kezdik meg.
„Azt, hogy a keleti oldalt berekesztő, 40 méter hosszú és 14 méter széles templomot pontosan kinek a tiszteletére építették, pontosan azért nem lehet eldönteni, mert a feliratból csak egyetlen D betű maradt meg” – mondta a professzor.
Páratlan reliefek
A bemutató résztvevői megnézhették azoknak a reliefeknek a másolatait is, amelyeket Róma fennállásának 900., illetve 1000. évfordulójára állítottak. A 22 részes domborműből egyelőre háromnak a másolata készült el. „A reliefek teljes bizonyossággal Róma jubileumi ünnepségeire készültek, mivel ugyanazokat a mitológiai jeleneteket örökítik meg, amelyek a birodalom fennállásának 900., illetve 1000. évfordulójára vert pénzeken is láthatók” – mondta Fitz Jenő.
Hozzátette: a domborművek Gorsium történelmének egymást követő pusztulásai során darabokra törtek, maradványaik a provincia különböző helyeire „vándoroltak”. Többségük Intercisa – Dunaújváros római kori elődje – feltárásakor került elő.