A magyar-német kulturális egyezmény aláírása

Mint arról Manherz Károly egy tanulmányában ír, a magyarországi németek sorsa 1968-tól kezdett változni. Ez az év a gazdasági reformok éve volt Magyarországon, s ez a politikában is némi enyhülést hozott. Az új koncepció lényege az volt, hogy elő kell segíteni a nemzetiségek integrációját, míg a nyelvi asszimilációt fel kell tartóztatni.

Ezt a változást részben az okozta, hogy a magyar közvélemény egyre növekvő nyugtalansággal kísérte a szomszédos országok magyarságát fenyegető, az 1970-es évektől beálló asszimilációs politikát.

A Kádár-éra ugyanakkor korántsem nevezhető a „nemzetiségek Kánaánjának”: bár a rendszer 1955-ben lehetővé tette a németek országos szövetségének megalapítását (ez még egyébként Nagy Imre első miniszterelnöksége idején, a Kádár-rendszer előtt történt), a 80-as évek közepéig azonban gondosan ügyelt arra, hogy az önszerveződési törekvéseknek, a regionális és helyi szervezetek és egyesületek alapításának gátat vessen. Hazai német civil szervezetek megalakulását nem engedélyezték.

Az akkori NDK hivatalos kulturális kapcsolatok keretében szinte kisajátította a hazai németséget, amelyre másfelől a magyar hatalom az NDK-val fennálló kapcsolatok erősítésében számított – írja Manherz Károly. (A szintén a „szocializmust építő” NDK-val nyilvánvalóan politikai okokból erőltették a kapcsolatok fejlesztését.)

Jó ideig nem lehetett szó ilyen kapcsolatokról az NSZK vagy Ausztria esetében. Csak a nemzetközi helyzet kedvezőbb alakulása tette később lehetővé, hogy ezekkel az országokkal és ott lakó rokonaikkal, elszakított családtagjaikkal is normális kapcsolatot ápolhassanak a hazai németek. Az NDK által nyújtott támogatás ugyan sok területen volt képes segítséget nyújtani, ám a magyarországi németek soha sem fogadták el az NDK-t anyaországnak – hangsúlyozza Manherz. 1986 októberétől a hivatalos magyar politika egyre fokozódó mértékben preferálta az NSZK anyaországként való elismerését, s ezt Richard von Weizsäcker NSZK államfő látogatása tovább erősítette.

Ezután került sor, a már a bevezetőben említett egyezményre, amely 1987. október 7-én Magyarország és az NSZK között jött létre, s amely a magyarországi német kisebbség és kultúra támogatásáról szólt. Partnerkapcsolatok és kultúrkapcsolatok jöhettek létre, cserelátogatások kezdődhettek meg.

A magyar-német kapcsolatok tetőpontját azonban 1989-ben érte el, amikor a hazai kormányzat engedélyezte az NDK-s menekültek távozását Ausztria felé. A Vasfüggöny megnyitása megteremtette a lehetőséget a két német állam egyesítésére, hosszabb távon pedig Európa egységesítésére is. Azóta tovább erősödtek a magyar-német kapcsolatok, így például létrejött az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem is a fővárosban, amely 2002 szeptemberében indította az első tanévét.