Milyen volt III. Béla királyavató széke?

A fehér márványból elképzelt avató széket középkori királyaink koronázásának színhelyén, a Szent István által alapított középkori bazilika romjait őrző Nemzeti Emlékhelyen kívánják felállítani – mondta Töpler László. A trón elkészítéséhez szükséges pénzt pályázatok útján, illetve lakossági gyűjtéssel, esetleges önkormányzati támogatással akarják előteremteni.

„Mivel a királyok avató székének küllemére nem adnak támpontot sem a Szent Koronán, sem a különböző krónikákban, pecséteken, billogokon, XI-XVI. századi magyar érméken látható ábrázolások, a lovagrend kutatói több éves munkával derítették ki, milyen lehetett a királyavató trónszék” – mondta a magister.

Ehhez egy Szent István ezüstdénarjaként ismert, egyik oldalán a királyi lándzsa – „Lacea Regis” – köriratú, a másik felén a Regia Civitas feliratot viselő érme adott támpontot – tette hozzá Töpler László.

„Az avató székhez három lépcső vezetett. Háttámlája oldalnézetben, egymásnak háttal, kiterjesztett szárnyú ragadozó madarakat – vélhetően a régi magyarok totemállataként tisztelt kerecsensólymokat – formázott, s szárnyaik találkozásánál egyenlő szárú lovagkeresztben csúcsosodott ki” – mondta a magister.

A III. Béla lovagrend kutatói több éves „búvárkodás”, a középkori vésett, öntött, faragott és festett trón-ábrázolások „kódfejtése” után arra a következtetésre jutottak, hogy bár a középkori királyoknak egy időben több helyen, több trónjuk is állt, avató szék csak egyetlen volt, s Székesfehérvárott őrizték.

„Az avató szék maga is koronázási jelvény volt, a legfontosabb uralkodói attribútum. Ezért kellett a koronázások idején a Székesfehérvárott álló avató székhez zarándokolni” – tette hozzá az 1999-ben alakult, ma már országos civil szervezetként 12 településen működő lovagrend magistere.