Ötezer éves civilizáció nyomaira bukkantak Iránban
Elképesztően gazdag és tudományos szempontból Mezopotámia jelentőségével vetekedő civilizáció nyomaira bukkantak nemrégiben Iránban, Jiroft tartományban.
Az első mondatban nem véletlenül éltünk a magyar nyelv „rejtett alanyi” szerkezetével: az ősi kultúra, a rendkívüli fontosságú lelőhely felfedezői igencsak rejtve vannak a nyilvánosság elől – iráni börtönökben ülnek többnyire… Arról van ugyanis szó, hogy a közel-keleti ország vámosai nemrégiben számos különlegesnek minősített tárgyat koboztak el a határon. Mint kiderült a csempészek olyan régészeti emlékeket próbáltak külföldre vinni, amelyek láttán francia archeológusok majdnem infarktust kaptak, legalábbis a párizsi Le Monde beszámolója szerint.
Az üggyel a teheráni hatóságok Juszef Madzsidzadeh (Youssef Madjidzadeh) személyében, egy francia-iráni származású régészt bíztak meg. A régész nemsokára kiderítette a lelőhelyet, vagyis honnan származnak a bűncselekményekből származó tárgyak, amelyeket jelenleg egy Kermán városbeli börtönben tekinthetnek meg a beavatottak. (Kermán egy közép-kelet-iráni tartomány székhelye, nem túl messze az afgán és a pakisztáni határtól)
Nyomok és jelek
Bizonyos jelek, nyomok már korábban is utaltak arra, hogy egy régi kultúra létezhetett a mai Irán területén, pontosabban a Perzsa-öböl térségében mintegy háromezer évvel ezelőtt. A mezopotámiai források is számos betolakodóról tesznek említést, akik elpusztították vagy uralmuk alá hajtották a sumér városállamokat.
A Kermán környéki, illetve Jiroft tartománybeli régészeti felfedezésekről a már említett iráni-francia régész és a francia kutató Jean Perrot számolt be nemrégiben egy francia archeológiai folyóiratban, a Dossiers d’archéologie című lapban. Mint kiderült a helybeliek egy árvíz után bukkantak rá azokra a sírokra, amelyeket a vízmosás hozhatott felszínre, és amelyek kirablásából meggazdagodni akarván, az ott élők lopásra és csempészetre kezdtek szakosodni 2001-2002 folyamán.
Először kloritból készült vázákat szedtek össze, majd tárgyak ezrei kezdtek Nyugat-Európa és Amerika aukciós termeibe vándorolni. Mindez már az iráni határőröknek is kénytelen-kelletlen feltűnt, miután nemzetközi felháborodáshoz vezetett a rendkívüli mennyiségű, ismeretlen eredetű tárgy felbukkanása. Ennek nyomán a régészek tavaly végre hozzákezdhettek a valódi, tudományos feltáró munkához.
A szakemberek azonban mérhetetlen pusztítást tapasztaltak: az irániak ezrei ásták fel az ősi temetőket, sőt, szisztematikusan felosztották az egyes családok a lelőhelyeket. Egy-egy família 6×6 négyzetméteres területet kapott, ahol kedvére fosztogathatta a sírokat. A masszív sírrablás miatt a temetők gyakorlatilag kiürültek a környéken, ám a Jiroft tartomány területén fennmaradt ősi települések lakóterületei nagyrészt kutatható állapotban várták a tudósokat.
Párhuzamok más kultúrákkal
A kloritból készült vázák és egyéb klorit-tárgyak mellett a tudósok azóta erődített városokra bukkantak a környéken. A fennmaradt emlékek – a legértékesebb maradványok éppen az utóbbi években tűnhettek el – arra utalnak, hogy az ősi civilizáció nemcsak akkor élő állatokat, zebut, kígyót örökítette meg, hanem kitalált, fantasztikus lényeket is a vázákon mutattak be: így például „hibridek”, oroszlán-emberek, skorpió- és bika-emberek egyaránt felbukkannak a tárgyakon.
A görög mitológiából jól ismert a Minotaurosz, akinek emberi teste, de bikafeje volt. Babilóniában pedig emberfejű, de bikatestű szobrok maradtak fenn. Az oroszlántestű és emberi fejjel rendelkező szfinxek Egyiptomból ismertek, tehát a most felfedezett iráni területen lévő civilizáció hasonló élményekből táplálkozhatott, mint az ókori kultúrák más képviselői.
A tudósok szerint az antik civilizáció az időszámításunk előtti IV. és III. évezred fordulóján létezett. A francia kutatók lelkesedését támasztja alá a Harvard Egyetem iráni szakértője, Carl Lamberg-Karlovsky is, aki szerint a jirofti felfedezések alapvető jelentőségűek a közel-kelet kultúráinak megismerése, eredete szempontjából.
Az iráni régészek máris nemzetközi segítséget kértek a páratlan értékű emlékek megmentésére, felkutatására. Várhatóan hamarosan amerikai archeológuscsoport érkezik a Pennsylvaniai Egyetemről, de máshonnan is jelezték érdeklődésüket az újonnan megismert kultúra iránt.