A magyar Hedvig lengyel királynővé koronázása
1384. október 15-én, Krakkóban, lengyel királynővé koronázták Nagy Lajos magyar és lengyel király leányát, Hedviget.
1373-ban született Nagy Lajos király harmadik és legkisebb leánya, Hedvig. Édesanyja Erzsébet, II. István boszniai herceg gyermeke volt. Hedviget négyéves korában eljegyezték III. Lipót osztrák herceg fiával, Habsburg Vilmossal. A kor szokásait figyelembe véve ez egyáltalán nem volt rendkívüli, vagy egyedi eset. A két fiatal között szerelem szövődött, ám Hedvig számára az élet más utat jelölt ki.
Édesapja, Nagy Lajos magyar király, 1370-ben foglalta el nagybátyja, Nagy Kázmér által reáhagyott lengyel trónt, ezzel Magyarország és Lengyelország között perszonálunió jött létre. Hedvignek két nővére volt, a fiatalon elhunyt Katalin és Mária. Lajos halála előtt megeskette a lengyeleket, hogy Máriát és a férjéül szánt Zsigmondot (IV. Károly német-római császár fia) fogják királyukká választani. Lajos elhunyta után nem vonták vissza szavukat, de feltételként szabták, hogy az új uralkodó hazájukban éljen. Végül Erzsébet anyakirálynő fiatalabb leányát, Hedviget küldte Lengyelországba.
1384-ben koronázták királynővé az alig 10 éves Hedviget. Fiatal kora ellenére egy felnőtt bölcsességével rendelkezett. Lemondva a szerelméről feleségül ment a nála jóval idősebb Jagelló litván nagyherceghez, aki megkeresztelkedve, II. Ulászlóként foglalta el a lengyel királyi széket.
Hedvig végül a litván nép keresztény hitre térítésének nevezetes személyiségévé vált. 1388-ban férjével együtt alapította a vilnai (vilniusi) litván püspökséget, a prágai egyetemen kollégiumot szervezett a litván papság képzésére, templomokat építtetett, szentkönyveket és liturgikus felszereléseket vásárolt. Krakkóban bencés kolostort alapított, ahol az istentiszteletet a nép nyelvén tartották. Ez nagyon felvilágosult gondolkodásmódra vall, és előfutáraként tekinthetjük a későbbi korokban megjelenő igényeknek.
1397-ben teológiai fakultással bővítette a krakkói egyetemet, mely a tudomány és a teológia összekapcsolását szolgálta. A királynő a teológia tanárok kötelességévé tette, hogy a nép számára is tartsanak előadásokat, így gondolataik nem csak egy szűk réteghez, hanem az egész néphez eljutottak.
Tettei hozzájárultak a soknemzetiségű lengyel állam egységének megteremtéséhez. Okosságáról és bölcsességéről tanúskodik az elképzelése, mely mai világunkban is példaként szolgálhat, hogy az univerzalizmus megteremtése mellett fontos a nemzeti kultúrák megőrzése. Szent Hedvig életművével jó 600 év távlatából üzen a mai kor emberének.
1399-ben nagyon fiatalon, alig 26 évesen hunyt el Krakkóban. Életében a betegek és elesettek támasza volt, talán e miatt érezték úgy alattvalói, hogy „Jadwigában” minden idők legnagyobb királynéját vesztették el. A lengyel nép halála pillanatától szentként tisztelte, ezt egy 1426-ból származó okirat is bizonyítja, de egyházi elismerésére egészen 1997-ig várni kellett. Hedviggel Árpád-házi szentjeink sora is bővült, hiszen a család távoli leszármazottja volt.