Auschwitzban állandó magyar kiállítás nyílik – elkészült a koncepció

Hiller István kulturális miniszter a nyár közepén jelentette be, hogy az 1944-es vészkorszak eseményeire Budapesten, Auschwitzban és Washingtonban nyíló kiállításokkal kíván emlékeztetni a kormány.

A miniszter elmondta, hogy az auschwitzi egykori koncentrációs táborban új pavilont terveznek a régi helyére, amely új kiállításnak ad majd otthont. “Méltánytalannak és tarthatatlannak ítélem, hogy a magyar nemzeti pavilon évek óta lakat alatt áll” – mondta Hiller nyáron adott nyilatkozatában. Az auschwitzi pavilon és a kiállítás berendezése 150-200 millió forintba kerül, fedezetét a jövő évi költségvetésbe építik be.

Az első világháborúig ”sikertörténet” a magyarországi zsidóság története

A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese megküldte az MTI-nek Kádár Gábor és Vági Zoltán hat fejezetre tagolt szakanyagát. A két történész a bevezetőben utalt arra, hogy a magyarországi zsidóság története a 18. század végétől az első világháborúig jobbára “sikertörténet”, amelyre azonban egyre növekvő árnyak vetültek.

Ebben a majdnem másfél évszázadban “a zsidók és magyarok érdekközössége otthont, hazát, kulturális önazonosságot adott a befogadottak, és elkötelezett modernizációs szövetségest a befogadók, valamint a magyar nemzetállam számára” – írták a dokumentumban.

A zsidók fontosságát növelte az is, hogy a soknemzetiségű magyar királyságban a vezető szerepet játszó és azt megtartani kívánó magyarság azt remélte: a zsidók sikeres elmagyarosodása révén meghaladhatja az országban élő román, német és szláv etnikumok létszámát.

Így jöhetett létre az úgynevezett emancipációs alku, amelynek eredménye együtt járt a vallási önazonosság megőrzésének lehetőségével, és a 19. század végére elvezetett a zsidóság teljes jogi és vallási emancipációjához – jegyezték meg.

A dualizmus korában az egyensúlyt egyfajta pozícióelosztás jellemezte: “a magyar kis- és középnemesség gazdasági süllyedésével párhuzamosan a közigazgatás, a politika és a hadsereg felé fordult, míg a németek és a zsidók a gazdasági-pénzügyi és az értelmiségi szektorban találták meg a helyüket” – írták a történészek. “Bár a válság jelei már az 1890-es évek végén jelentkeztek, ez a struktúra lényegileg az első világháborúig működőképesnek bizonyult” – összegzik a bevezető végén.

A politikai antiszemitizmus kezdetei

A szakanyag Holokauszt előtt című fejezetében a történészek a zsidóság demográfiai és vallási jellemzőivel, a zsidóság egyenjogúsításával, a politikai antiszemitizmus kezdeteivel, az első világháborúval, a forradalmakkal és a trianoni döntésekkel, az első zsidó törvényekkel, a revíziós sikerekkel és az újabb zsidótörvényekkel, a Bárdossy- és a Kállay-korszakkal foglalkoznak.

Magyarország zsidótlanítása

A Magyarország “zsidótlanítása” című rész a munkaszolgálat, a német megszállás, az Eichmann-terv, a zsidóellenes rendeletek, a Zsidó Tanács megalakítása, a gettósítás és a deportálás tényeit elemzik. A két történész “A magyar zsidók kiirtása” című fejezetben foglalkozik az orvosi kísérletekkel, az áldozatok kifosztásával; “A nyilas terror” időszakát áttekintő részben a cigány holokausztról, a porrajmosról is írnak, és külön fejezet ismerteti az ellenállás, az embermentés történetét.

A német táborokról szóló fejezetben a krakkói, a mauthauseni, a ravensbrücki, a bergen-belseni, a dachaui és a buchenwaldi táborról írnak külön, felidézik a háborús bűnösök felelősségre vonását és a megtorlást is.

Zoltai Gusztáv, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének ügyvezető igazgatója az MTI-nek elmondta: jelen volt a szakanyag nyilvános vitáján, s alkalmasnak tartja azt az auschwitzi új magyar kiállítás koncepciójának kidolgozásához.