Egy falu, amelyet kettészelt a szlovák – ukrán határ

Az egy testet alkotó Kis-és Nagyszelmencen annak idején a falu közepén – egyetlen éjszaka – úgy húzták meg az államhatárt, hogy olyan porta is akadt, amelynek gazdája reggel már nem meríthetett vizet a saját kútjából, mert az már a Szovjetúnió területén volt. Más háznál már az ablak alatt álló körtefa termését se szedhette le a tulajdonosa, neki csak a határ fölött átnyúló ág lepottyant gyümölcse jutott. Családokat, apákat, fiúkat, testvéreket szakítottak el egymástól fél évszázadra és még ki tudja meddig: az egyedülállóan csúfos helyzet azóta sem változott.

A két szelmenc lakossága azóta is tehetetlen. A Szlovákiában fekvő Nagyszelmenc lakói 2001-ben petíciót intéztek a szlovák szervekhez, melyben egy kishatárforgalmi gyalogátkelő megnyitását szorgalmazták, de erre azóta még csak választ sem kaptak.

Az egymáshoz könnyes szemmel, országhatáron átbeszélő Kis és Nagyszelmec lakói a most felállított székelykaput mintegy jelképnek szánták, abban bízva, hogy a kérelmük végre meghallgatásra talál, s az egyik lábával Ukrajnában, a másikkal Szlovákiában álló kapu alatt mielőbb átmehetnek végre.

A szombati eseményen Rudolf Bauer, a kassai kerület elöljárója a vasfüggöny utolsó maradékának nevezte a két falut elválasztó sorompót, és az emberek reményét tolmácsolva, bizakodóan szólt arról, hogy a problémát rövidesen megoldják. Ma Nagyszelmencen 618, Kisszelmencen 186 ember él.