Mária Terézia trónra lépése
Mária Terézia 1740. október 20-ai trónra lépését méltán ünnepelheti minden magyar és osztrák „alattvaló”. A magyar királynő és osztrák főhercegnő azon kevés Habsburg közé tartozott, aki minden országában megpróbált javítani a közállapotokon.
Mária Terézia 1713-ban született, idén májusban volt tehát születésének 290. évfordulója. 1740. október 20-án lépett trónra, vagyis 263 évvel ezelőtt. Koronázására 1741. júniusáig kellett várni, mert időközben II. (Nagy) Frigyes támadást intézett Ausztria ellen. (Nagy Frigyes vitatta az osztrák leányági örökösödés jogosságát – egyébként különösebb jogi alap nélkül, de annál erősebb hadsereg révén.)
A Habsburg-birodalom összeomlása előtt állt, ám ekkor a magyar rendek „életüket és vérüket”, vagyis „vitam et sanguinem” ajánlották fel a királynőnek, aki nemzetközi elszigeteltségében csak úgy mentette meg országait, hogy magyar csapatokat vetett be a poroszok ellen. Mária Terézia Sziléziát ugyan már nem tudta visszaragadni Nagy Frigyestől, de stabilizálta helyzetét, megszilárdította országiban a rendet, és a felvilágosult abszolutizmus egyik legjobb példáját mutatta Közép-Kelet-Európában.
Bár 1854-es vámrendeletét, az úgynevezett kettős vámrendszert utóbb a magyarok sokszor bírálták amiatt, hogy szinte félgyarmati helyzetbe sodorta országunkat, az 1767-es Úrbéri Pátens viszont egyértelműen pozitív intézkedése volt, amelyben szabályozta a jobbágykérdést, igyekezve enyhíteni a földesúri elnyomáson (és egyúttal növelni az állami bevételeket).
1773-ban Mária Terézia oszlatta fel a jezsuita rendet, és ő helyezte át a nagyszombati egyetemet Budára. Az oktatásra fokozottan figyelt, hiszen 1777-ben adta ki híres rendeletét, az oktatás- és nevelésügyet először szabályozó Ratio Educationist.
Utolsó éveiben külpolitikai sikerek kísérték működését: 1772-ben megszerezte Galíciát, amely Lengyelország első felosztása eredményeként került Ausztria fennhatósága alá (a lengyelek egyébként a három részre szaggatott országukban a poroszok és az oroszok által uralt részeken éltek nagyobb elnyomás alatt, az osztrák irányítású Galícia pedig sokszor szolgált kiindulópontként szabadságmozgalmaik számára később). Magyarország ekkor, 1772-ben kapta vissza azt a 16 szepességi várost is, amelyet Zsigmond király még 1412-ben zálogosított el a lengyel uralkodónak.
1775-ben szerezte meg Bukovinát Mária Terézia, a korábbi török befolyás alatt álló terület ma Ukrajna és Románia között oszlik meg. Magyarbarát lépésként értékeli Vég Gábor, a magyar királyokról szóló művében, hogy a Temesi Bánságot és Fiumét visszacsatolta Mária Terézia a magyar szent koronához.