125 éve született Krúdy Gyula

A nyírségi nemesi család büszke ősökkel dicsekedhet, az író nagyapja 1849-ben Komárom falait védelmezte századosi rangban, később, az amnesztia után, megyei főügyészé nevezték ki. Feladatai közé tartozott a bandákba verődött honvédek letartóztatása, ami nem lehetett túlságosan ínyére, hiszen saját testvéröccse, Kálmán is közéjük tartozott. Az 50-es évek passzív ellenállása valóságos legendákat szőtt a híres betyár köré, ezek ihlették meg Mikszáthot is, mikor megírta Krúdy Kálmán történeteit.

Törvénytelen gyerek

A lázadás szelleme tovább élt az író apjában is, szerelmét a család háziszolgájában, Csákányi Juliannában találta meg. Az (íróval) állapotos leányt elzavarták, de a két fiatal szerelme erős volt, ismét egymásra találtak, ám hivatalosan csak 1895-ben kelnek egybe.

Krúdy Gyula tehát törvénytelen gyerekként látta meg a napvilágot, ennek ellenére nemesi neveltetést kapott. Iskoláit Podolinban (1887-91) és Nyíregyházán végezte. Későbbiekben vissza-visszaköszönnek ezek a helyszínek, az itt megismert emberek, jellemek. A Nyírség különleges természeti adottságai, dzsentrivilág élete, írói munkássága végéig kedvenc témája marad:

„A Nyírség az a hely, ahol legtovább volt agaruk és vizslakutyájuk a tönkrement gavalléroknak, és mindig-mindig emlékeztek a régi uraságra, elkótyavetélt tekintélyre, ősi birtokra és fennhéjázó nemességre. Itt mindenki a múltjából akart megélni.”

Magányos ifjúkor

Ifjúkorát magányosnak írja le, mely magányt könyveivel osztotta meg, kedvence Dickens, Puskin, Turgenyev, Reviczky, visszatérő olvasmánya az Ezeregyéjszaka meséi, innen kölcsönzi magának a Szindbád nevet.

Írói tehetségét tanára, Porubszky Pál fedezi fel, aki élete végéig példaképe Krúdynak: „… rajtakaptam magam, néha csak azért szeretném kivágni a rezet, hogy az öreg Porubszky ott Nyíregyházán meg legyen velem elégedve.”

14 évesen írja meg első novelláskötetét, (Miért ölte meg Káin Ábelt?) és többé már le sem teszi a tollat. 1894-ben a Debreceni Ellenőr c. napilap alkalmazná (korábban azt gondolták, hogy a nagyapa írásait közölték le, ezért nagy meglepetést keltett a 14 éves fiú megjelenése), ezért elszökik hazulról. Érettségi vizsgára apja követelésére érkezik haza, az után már semmi nem tarthatja vissza, Debrecenbe, onnan Nagyváradra megy. 17 évesen beleveti magát a gondtalan újságírók életébe, iszik, dohányzik, nőket hódít meg, és lassan elsüllyed a tönkrement zsenik tengerébe, szerencsére maga is érzi, hogy nem folytathatja tovább: „El kell mennem Váradról, mert megdöglöm, mint egy kutya; mindennap részegen, holtrészegen menni haza, az megöl engem.”

Pest, Pest, Pest…

18 évesen felkerül Pestre, minden költő álmának színhelyére. Visszaemlékezései ellentmondásosak első éveiről, nyomorról beszél, bár életrajzírói szerint cikkei honoráriuma mellett még otthonról is kap pénzt. Édesapja azért támogatja, mert azt hiszi, fia a jogi karra kíván jelentkezni.

Írásai szinte mindenhol olvashatóak, legtöbb azonban az Egyetértésben jelenik meg, 1901-ben születik meg első regénye, Az aranybánya, mely tipikus karrierregény. Korabeli műveinek helyszíne a nyírségi dzsentrivilág, kritikusai (kevesen voltak) témái miatt egyfajta Mikszáth-epigont látnak benne, annak ellenére, hogy az ő főhősei különböznek a mikszáthi dzsentritől, ők már egy pusztulásra ítélt világ szeretetteljes halálraítéltjei.

Magánélete alig változik, annak ellenére, hogy megnősül (felesége Spiegler Bella) és megszületik első gyermeke. Tovább folytatja szabados életvitelét, kártyázik, párbajozik, italozik, szenvedélyévé válik a lóverseny és természetesen a szebbik nem hódítása. Állandó anyagi csőd fenyegeti, miközben párizsi ösztöndíját, (2000 koronát) egyetlen nap alatt elkártyázza. Családjával alig törődik, szállodákban és kávézókban él, otthon hónapokig nem látják, 1910-ig többet beszélnek botrányos életéről, mint műveiről.

A vörös postakocsi

Krúdy sajátos szimbolista-impresszionista stílusa 1911-től már teljes egészében kibontakozik, ekkor jelenik meg a Szindbád ifjúsága, a sorozat első része. E műnek szerzett halhatatlanságot Huszárik Zoltán filmje, (Szindbád) Latinovits Zoltán főszereplésével.

1913-ban adják ki legismertebb alkotását: A vörös postakocsit, ez az év hozza meg számára a Petőfi Társaság tagságát is. Ekkorra a pesti irodalmi világ megbecsült alakja, mindenki elismeri kvalitását, ennek ellenére nem csatlakozik sem a Nyugat újító nemzedékéhez, sem a „konzervatívokhoz”, mindvégig kívülálló, magányos marad.

A világháború alatt teljesen visszavonul, kiábrándul az életből, elválik feleségétől, igaz csak azért, hogy elvegye Várady Zsuzsát. Bár nem foglalkozik politikával, 1918-19-ben mégis a forradalom mellé áll, szerkesztője lesz a Néplapnak, riportot ír a kápolnai földosztásról, támogatja a Tanácsköztársaságot.

Csalódottság

A 20-as években kezdődnek anyagi gondjai, politikai okokból kiadói visszalépnek, könyveit visszautasítják, pedig margitszigeti magányában születik meg az Álmoskönyv, A Napraforgó, és az N.N. Egészsége annyira megromlik, hogy 1927-ben szanatóriumba kerül, és teljesen már soha nem épül fel. Műveiben, és életében már a halálra készül (Purgatórium, Zöld Ász, Önvád), már nem segít Rothermere anyagi támogatása se, csődöt kérnek ellene és kilakoltatják. 1931-ben jelenik meg utolsó novelláskötete: Az élet álom. Utoljára még felemeli hangját az egyre erősebb antiszemitizmus ellen, megírja a Tiszaeszlári Solymosi Eszter-t. „Magyarországon még mindig a legérdekesebbek a vallási problémák, ama mellékes problémák mellett, hogy nem mindenkinek van ennivalója.”

Csalódottan, elkeseredve halt meg, ötvennél több regényt, háromezer novellát és megszámlálhatatlan cikket hátrahagyva, 1933. május 12-én, Budapesten.