Arany János halála

Szalonta, majd Debrecen, ahol iskolás éveit töltötte, mélyen belevésődött lelkébe. Debreceni tanulmányait megszakította és belekóstolt a vándorszínészek életébe, ám keserű tapasztalatai és egy álma miatt végleg elhagyta a színházat. Egy éjszaka, álmában édesanyját halottnak látta, ez arra késztette, hogy azonnal családjához siessen. Egy heti gyaloglás után a családi fészekben tragédia várta. Édesapja már csak vak tekintetét vethette rá, édesanyját pedig pár hét múlva temették. A költő önmagát vádolta, szakított a művészetekkel, kéziratait elégette és polgári hivatást választott, tanítónak állt.Megnősült, gyermekei születtek, boldog házaséletet élt.

A művészetek iránti vágya mégsem csillapodott: gyermekkorában festő vagy szobrász szeretett volna lenni, de végül az irodalom mellett döntött. Művészete a ballada felvirágzását hozta, ezen a területen sokáig nem akadt vetélytársa.

Toldi

Az irodalmi életbe csak 1846-ban kapcsolódott be Az elveszett alkotmány című művével, mellyel megnyerte a Kisfaludy Társaság vígeposz díját. Szintén a Kisfaludy Társaság pályázatára írta a Toldit, amely az országos hírnév mellett Vörösmarty és Petőfi barátságát is meghozta számára.

Érdekes, hogy 6-7 idegen nyelven megtanult olvasni és idegen nyelvekről fordított is (Shakespeare: Hamlet, Szentivánéji álom, János király, Arisztophanész vígjátékai, Goethe balladái), de beszélni csak magyarul tudott.

A sikert, dicsőséget, hírnevet nem sokáig élvezhette, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc katasztrófája számára személyesen is tragédiát jelentett. Elveszítette jó barátját, Petőfit, állását, munkáját is kénytelen volt feladni, s minden bizonytalanná vált körülötte.

A walesi bárdok

A nemzeti katasztrófa láttán súlyos lelki válságba került. A cenzúra miatt nem írhat szabadon, ezért gondolatait, líráival, balladáival (Mátyás anyja, Vörös Rébék, Ágnes asszony) próbálja ezekben az években a magyarsághoz eljuttatni. Ferenc József magyarországi látogatása előtt felkérték költőinket, hogy a császárt dicsőítő műveket alkossanak. Arany János ekkor írta A walesi bárdokat…

A burkolt, de mégis mindenki számára érthető, Ferenc Józsefet elítélő műnek érdekes az utóélete. Faludy György emlékszik vissza rá, hogy amikor csaknem egy évszázaddal később, a kommunista vezetők dicsőítésére kérték fel az Írószövetség tagjait, akkor egyszerűen kitépte az Arany-balladát egy kötetből, és beküldte azt a „központba”.

Bár Faludy nem írta alá a névtelenül feladott küldeményt, és ujjlenyomatot sem hagyott, mégis rájöttek, hogy ki volt az „Arany-epigon” – Faludyn kívül ugyanis az Írószövetség összes tagja vagy megírta a dicsőítő verset, novellát, vagy személyesen mentette ki magát betegségre és más bajokra hivatkozva…

Toldi estéje

Visszatérve Arany Jánoshoz, nos, ő 1850-ben, egy nehéz, küzdelmes időszak után nevelőként, majd tanárként kapott állást Nagykőrösön. Az önkényuralom lazulásával ismét új művekkel állhatott elő: az Akadémia tagja, majd titkára, sőt végül, 1864-ben főtitkára lett. A Toldi estéje című művéért Marczibányi-díjat kapott. A Kisfaludy Társaság, melynek annak idején felfedezettje volt, 1860-ban, mint igazgatóját köszönti. Az ő nevéhez fűződik a Szépirodalmi figyelő (később Koszorú) című kritikai hetilap elindítása. 1867-ben a Szent István-rend lovagkeresztjével tüntetik ki.

A sors egy újabb megpróbáltatást tartogatott számára, Juliska nevű lányának elvesztését. Ez olyan mélyen megrendítette, hogy jó tíz évig szinte dolgozni sem tudott. Élete vége felé a parázsló alkotói tűz ismét fellángolt benne, ennek köszönhetjük az Őszikéket és a Toldi szerelmét, amely a Toldi-trilógia első részét 31 év után követte.

Arany János halála előtt néhány hónappal vetette papírra azt a néhány sort, melyet a közelgő halálára vonatkozó jóslatnak is tekinthetnénk.

„Életem hatvanhatodik évébe,
Köt engem a jó Isten kévébe,
Betakarít régi rakott csürébe,
Vet helyemre más gabonát cserébe.”