85 éve kiáltották ki Csehszlovákiát

Az 1914 és 1918 között zajló első világháború utolsó pillanataiban a bomlás jeleit mutatta a dualista állam, az Osztrák-Magyar Monarchia. Csehországban háborúellenes sztrájkok törtek ki már júniusban, de októberre, az utolsó hetekre már általános munkabeszüntetésre került sor (14-én). A Cseh Nemzeti Bizottság végül 1918. október 28-án kiáltotta ki a Csehszlovák Köztársaságot, amelyhez a Túrócszentmártonban összegyűlt Szlovák Nemzeti Tanács október 30-án csatlakozott, kimondva Szlovákia (az addigi magyar Felvidék) és a cseh országrészek egyesülését.

A csehszlovák parlament november 14-én nyitotta meg első ülését, majd Tomas G. Masarykot a köztársaság elnökévé választották.

Soknemzetiségű állam

Az 1918-ban kikiáltott állam neve – bár két népet is jelez –, közel sem reprezentálja az első világháború utáni békeszerződésekkel létrehozott ország, Csehszlovákia valós nemzetiségi összetételét. Az ország keleti felén, a mai Kárpátalján – amely Magyarországhoz, az Osztrák-Magyar Monarchiához, Csehszlovákiához, majd megint Magyarországhoz, később a Szovjetunióhoz tartozott, jelenleg pedig Ukrajna részét alkotja – rutének képeztek összefüggő etnikai tömböt. A mai Szlovákia, az egykori Felvidék déli sávjában magyarok éltek, míg a Németországgal és Ausztriával határos vidékeken a Szudéta-németek alkottak hatalmas lélekszámú, többmilliós kisebbséget. (És akkor még nem beszéltünk a vitatott lengyel-cseh „keverék népről”, a tescheniekről, vagy a Pozsony környéki horvátokról, s még jó pár nemzetiségről, amely az egykori Habsburg-monarchia területén keveredett egymással.)

A csehszlovák törekvések mindig is éles ellenérzésekre találtak a szomszédos országok közül Németországban és Magyarországon, ahol különösen erősek voltak a határrevíziós igények. Már a magyar Tanácsköztársaság idején történt kísérlet egyes területek visszafoglalására 1919-ben, amikor június 16. és július 7. között megalakult az egy hónapig sem létező Szlovák Tanácsköztársaság.

A müncheni szerződés

Aztán a Szudéta-németek érdekeire hivatkozva 1938. szeptemberében Hitler összehívatta a müncheni konferenciát, ahol a nyugati hatalmak azt hitték, hogy saját békéjüket megvásárolhatják Csehszlovákia kiszolgáltatásával. Az alkalommal Hitler élt: Csehország német-osztrák határterületeit nemzetközi szerződés értelmében szállhatta meg, majd kikiáltották a Cseh-Morva Protektorátust. Időközben Magyarország előbb a Felvidék déli részét foglalta vissza (első bécsi döntés, 1938. november 2.), majd Kárpátalját szállta meg 1939-ben.

1939. március 14-én Hitler bíztatására kikiáltották a szlovák fasiszta bábállamot, ezzel úgy tűnt, végleg megszűnt Csehszlovákia. A második világháború végén azonban a Szovjetunió szárnyai alatt (a szovjetek egyébként maguknak kikanyarították a kárpátaljai részeket, amelyek azóta Ukrajnához kerültek), ismét létrejött Csehszlovákia, amely Kárpátalja kivételével visszaszerezte az 1918-ban megkapott területeket. (Magyarországtól Trianonhoz képest még pár további falut is elcsatoltak, így garantálva a szlovák főváros, Pozsony megnövekedett biztonsági igényeit.)

A második világháború utána csehek és a szlovákok szovjet támogatással gondoskodtak arról, hogy ne okozzanak további gondokat a nemzetiségek: a ruténeket a szovjetek maguk kebelezték be, így ők már valóban nem jelentettek problémát Prágának és Pozsonynak. Ugyanakkor a cseh részekről több millió németet, a szlovák területekről pedig több százezer magyart telepítettek ki. A magyar-szlovák lakosságcsere végül nem ment végbe teljesen, így nagyszámú magyarság maradt Szlovákia déli részén.

A felbomlás szakaszai

A csehszlovák állam a csehek legnagyobb meglepetésére mégis felbomlott. Erre a rendszerváltás után került sor. Hiába alakították át ugyanis az államszerkezetet, és a nevet is, az 1990. január elsejétől létrehozott Cseh és Szlovák Föderatív Köztársaságról kiderült, hogy nem életképes. A szlovák Vladimir Meciar vezetése alatt álló Demokratikus Szlovákiért Mozgalom ugyanis egyre nagyobb befolyást nyert, és 1992 júniusában meg is nyerte a választásokat. 1992. december 31-én aztán a szövetségi parlament döntése alapján megszűnt a Cseh és Szlovák Föderáció, 1993. január elsején pedig megalakult az önálló Cseh Köztársaság, valamint a szintén önálló Szlovákia.

A csehek egyébként még ma is annyira magukénak érzik az egykori Csehszlovákiát, hogy megtartották annak nemzetközi autójelzését és zászlaját is.