Miért nem alakult ki soha igazi Deák-kultusz?

Az viszont biztos, hogy a XX. századi totalitáriánus rendszereknek Deák nem volt megfelelő „hős”. Deák Ferenc személyiségéről, életművének jelentőségéről ad áttekintést a Kehidán, a politikus felújított egykori kúriájában kedden megnyílt kétnapos konferencia. „A deáki életmű sokkal tágabb, mint pusztán a kiegyezés előkészítése, mert Deáknak ugyan vezető közéleti szerepe sosem volt, de kulcshelyzetbe került azáltal, hogy szót értett a kor politikai gerincét képező, a megyékből kinőtt réteggel” – hangsúlyozta előadásában Gerő András, az ELTE tanára.

Életében utcát neveztek el róla – de kultusza nem alakult ki?

A történész professzor Deák személye és munkássága megítélésének változásairól szólva kifejtette: alkatából és politikai felfogásából adódóan nem tudott az akkori rendszer hősévé lenni, pedig, mint mondta, már a reformkorban sok olyan tette volt Deáknak, amelyekkel erősítette erkölcsi tőkéjét. A kiegyezés első elemzői sem támadták személyében, halála után viszont a vele korábban konszenzust kötők közül többen is ellene fordultak.

„Deák nem osztott szerepeket, kínosan ügyelt arra, nehogy bármiből is egyéni haszna legyen, és hivatalos szolgálataiért sem fogadott el honoráriumot, viszont segítette mások személyi ambícióinak kiteljesedését” – fogalmazott Gerő András. A professzor hozzátette: még életében utcát neveztek el Deákról, de mindmáig nem alakult ki igazi kultusza.

Gerő úgy véli, a mélyebb gyökerű Kossuth-kultusz mindmáig összehasonlítatlanul nagyobb maradt a Deákénál. „Holott neki köszönhetjük, hogy 1867-től kezdve Magyarországot a fejlődés Európába vezette” – tette hozzá a professzor.

Kultusz más megvilágításban

Gerő András kijelentéseit némileg más megvilágításba helyezi, ha visszatekintünk az 1839-40-es országgyűlésre. Ezen a diétán Deák Ferenc ismét Zala vármegye követe, s tevékenységével nagy részben hozzájárul ahhoz, hogy a bécsi kormány időlegesen felhagy a nyílt erőszakkal. Ezen az országgyűlésen tanúsít először passzív ellenállást – ekkor még Metternich politikájával szemben.

1840 tavaszán aztán egy bécsi ügynökkel tárgyal, amely az első kompromisszumhoz, sokak szerint az úgynevezett első kiegyezéshez vezet. A meghirdetett amnesztiával szabadon engedik Kossuthot, valamint a Lovassy-per elítéltjeit, és megszüntetik a folyamatban lévő hűtlenségi pereket.

Kossuth ezután nevezi Deákot a „haza bölcsének”, 23 megye pedig tiszteletbeli táblabíróvá választja. Ekkor tehát még volt Deák-kultusz Magyarországon.

A XX. századi totalitáriánus rendszerek nem tudtak mit kezdeni vele

A Horthy-, a Rákosi- és a Kádár-rendszerben viszont nem felelt meg Deák személye, ezért később mesterségesen fojtották el tiszteletét. Deák azért nem felelt meg a XX. századi totalitáriánus rendszereknek, mert a jobboldaliak liberalizmusa miatt támadták, a baloldaliak pedig a nemzeti vonalat tartották elfogadhatatlannak művében.