180 éve írta meg Bolyai híres levelét

Bolyai élete Bolyai János 1802. december 15-én született Kolozsvárott. Apja Bolyai Farkas a marosvásárhelyi evangélikus katolikus kollégium tanára és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Korának egyik legelső, hazájának pedig addigi legnagyobb matematikusa volt. Bolyai János kiváló eredménnyel elvégezte a bécsi Hadmérnöki Akadémiát és alhadnaggyá avatják, 24 évesen kapitány lett. A hadseregben első volt matematikusként, virtuóz hegedűsként és vívóként is. Folyamatosan párbajozott, de mindig ő volt a győztes – írja a róla elnevezett katonai főiskola honlapja. 1833-ban saját kérelmére nyugállományba helyezték. Nyugdíjazása után apjához költözött Marosvásárhelyre, ahol egy évig lakott apjával való folytonos veszekedések közepette. Apját még párbajra is kihívta, mire apja jól megdorgálta és kitiltotta a családi házból. Apja később megengedte neki, hogy kiköltözzön domáldi birtokukra. 1846-ban újra visszaköltözött Marosvásárhelyre, s ott lakott elvonultan a világtól, elveszetten a tudomány számára.

E levél egy sora (“semmiből egy ujj más világot teremtettem”) az egyetemes magyar tudomány szállóigéje lett. Ebben szerepet játszhatott Babits Mihály 1911-ben, a Nyugat szeptemberi számában megjelent Bolyai című szonettje, melynek mottója ez a sor – minderről Toró Tibor emlékezik meg a Bolyai-levélről írott tanulmányában. Bolyai levelének emlékére Temesváron emlékművet is avattak, éppen tíz évvel ezelőtt, 1993. november 3-án.

Bolyai János 1802-ben született, és viszonylag fiatalon, 1860-ban hunyt el. Az egyik, talán a legnagyobb magyar matematikus pályája azonban sikertelen maradt. Felfedezései elenyésztek, csak halála után ismerték fel valódi jelentőségét, azt, hogy az orosz Lobacsevszkijjel együtt ő is azok között volt, akik megújították a geometriát, és az eukleidészitől eltérő rendszert hoztak létre. (Lobacsevszkij egyébként 1829-30-ban tette közzé eredményeit, Bolyaitól függetlenül.)

Az abszolút geometria korszakalkotó felfedezését közlő Bolyai János-dolgozat, az Appendix 1831-ben jelent meg latin nyelven, atyja, Bolyai Farkas Tentamen című műve függelékeként. Munkáját kortársai nem értették meg, és nem méltányolták.

Bolyai gondolata, „az új más világ” nélkül elképzelhetetlen lenne a legmodernebb kor vívmányainak – a rakétáknak és a műholdaknak – a működése – mindez egyébként már a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolai Karának honlapján olvasható.